Volt itt mindenféle 2013 során; élőlény, tárgy, fogalom. Ehun a lista.
Január
Kifizetődik végre a sok kísérleti kutyázás, bekerülünk a sajtóba.
Megválok a rasztámtól, 8 év után. Okos gondolat ezt pont januárban megtenni, szétfagy a fejem nélküle.
Február
Először alszik nálunk vendégkutya, Chili személyében. Eleinte aggodalmaskodik, majd hamar akklimatizálódik, szétcincálják egymást Dorkával. Illetve Doris cincál, Chili túlél.
Február 15. Gyászos nap, életem első és sokáig egyetlen cicája, Maffia meghal 18 és fél éves korában. Mint utóbb kiderül, léprák. Tudom, úgy a legkönnyebb elengedni, ha mielőbb helyébe lép valaki más, de nem akarok többé lakásmacskát, amíg nem tudom biztosítani neki a kijárást, kertezést. Legyen inkább kiskutya. Sok mindenben komplikáltabb eset, mint egy cic, másokban viszont könnyebb.
Március
Lett csilivili papírom kutyakiképzősdiből, rögtön be is dobnak a mélyvízbe; megkapom a középhaladó csoportot a Top Mancsban. Nyomorultak… egész jól állják a sarat.
Dorka beszerzi élete első babéziáját, de még az igazi tünetek előtt sikerül elkapnom. Rohadék, alattomos, halálos kórság, nagyon oda kell figyelni rá. Meg a kullancsmentesítésre.
Firefly-fanná válok. És hózik még 29-én is.
Április
Tündérsütiket sütök a Csalogány tündéri sulisainak, náluk vizsgáztam habilképzésből.
MERI Sportnap, Dani Gyöngyi megkér, hogy segítsek a kutyás szekció (agility, frízbi) lebonyolításában. Amíg csak hórukkolásról van szó, no problemo – főleg hogy a pasik cipekednek, én csak vezényelek, ez nekem való! – , de aztán előrelöknek dumálni az agilityről. Marha sokat tudok ám a témáról, kemény fél éve csinálom.
Meg biciklizünk sokat.
Elkezdek utánajárni, ki tudna nekem kutyás kiképzéshez való övet vagy hámot összeeszkábálni.
Május
Szemrevételezzük Ardbeg családját és elolvadunk. Sheltie = ölbekutya. Azonnal odamászik ha leülsz, ez fajtajelleg. Legalábbis South’s Staréknál, ők tök normális, kiegyensúlyozott ebek.
Innentől drukkolunk a gólyának és leátlagolva havonta Jutkáék nyakára járunk.
Befészkel az erkélyünkre egy galambpár. Két tojást raknak, kotlanak rajtuk, majd mindenestül eltűnnek. Rejtély, mi történt, se tojáshéjmaradványok, se vér, csak hűlt hely.
Június
Első agilityversenyünket napjának felvirradása előtt bukjuk, Dorka rommá vágja a talpát egy üvegcseréppel. Szakadó eső, állatorvos kb. 3-4 km-nyire, Dorc lábából minden lépésnél vörös ár fakad, busz ugyan jár, de két kutyára jut egy póráz, nulla szájkosár, ugyanannyi jegy. Csuromvíz-csuromvér kutya ölbe, buszra fel, lesz ami lesz. Minden kanyarnál, fékezésnél nő a súlya, leszálláskor már negyvennek érzem a húszkilós csontrakétát. És még bazi sokat kell gyalogolni.
Árad a Duna cefetül.
Elkészül végre a jutihám.
Doris vedlik, évente egyszer, de akkor nagyon. Vajh melyik halom tartalmaz kiskutyát?
Július
Végre élesben agilityzünk a Krafton, tök jó a pálya, tök jó a szervezés, tök jó Dorka, egyedül én vagyok überbéna, de ezt akkor még nem vagyok hajlandó tudomásul venni, inkább morcogok a szélkótya kutyára. Videofelvételek sokasága szembesít vele, hogy a kutya igenis figyel rám, én mozdulok lassan, mint matekórán a percmutató.
Kutyás tábor Tatán, az Öreg-tónál. Borozások, fürcsik, drámák és némi kutyázás.
Nyári sulit tartok egy-két elszánt gazdinak.
Július 25. South’s Star Superman – azaz Ardbeg – megszületik. Jippííí!
Augusztus
Első agilityverseny A1-ben, rögtön bronzérem, hízó májamnál csak az arcom nagyobb. Ami hamar lecsoffad, mert azóta egyszer sem úsztuk meg kizárás nélkül, úgyhogy október óta szünetelünk versenyileg, csak edzünk, bőven van mit tanulnunk.
Megalapozunk egy jövőbeli hagyományt – huhh, most ez milyen igeidőnek számít?! – , miszerint évente találkozunk volt osztályommal a Tisza partján. Még nem tudják, hogy ’14-ben már két kutyával fogom borzolni a kedélyeket.
Látjuk élőben az Alföldi-féle István a király-t.
Szeptember
Kutyát sétáltatok a Budaörsi Állatmenhelyen. Első sétapartnereim egyike Dalma – szerintem ugyan inkább Zuzu – , akibe rögtön fülig szerelmesedem. Másodkutyánk helye viszont már foglalt, megérkeztével szünetel a menhelyezés, nem végleg.
már gazdis!
Szeptember 19. Megérkezik Ardbeg és felfogatja megszokott életritmusunk, főleg Dorkáét, de mi se sokat alszunk. A korai kelésekért, első nyiffre lerohangálásokért cserébe másfél hónap alatt szobatisztává válik a kis szargép.
Bécs-Pozsony bringatúra, többnyire zuhogó esőben, a túravezetők párszor eltévednek, a busznak 8 óra alatt nem sikerül abszolválnia a távot, amit mi két keréken teszünk meg. De a táj szép.
Október
Nevelődik a kisállat, visszük mindenhova: etológia tanszékre, agilityversenyre, ismerősökhöz és ismeretlenekhez. Na meg a kanapéra, sutba dobva az összes elvet és elhatározást. Mert ooolyaaan cuukiii!
Az év utolsó fáramászása és biciklizése.
Menő tököt faragok helóvínre, tavalyelőtt cicás volt.
Megtörik a jég; csinálok Facebook-profilt.
November
Találkozunk a sheltie-tesóval akit én választottam volna, Teddy immár kétszerese Ardinak – méretben és gyávaságban. Kis pöcsipókunk végigkergeti háromszor a parkon, azóta nincs felőle semmi hír.
Megérkeznek a ködök, sarak, nyálkák, ez az ebzeteken is látszik.
Dorkát bejelentjük ivartalanításra, erre gyorsan betüzel. Ezzel bukjuk a K99 vizsgát, pedig ügyességi 9-es szint és még készültünk is. Ezen kívül őrző-védő 2 lett volna.
November 25. “Ne menj az utcára, mert bármikor fejedre eshet egy féltégla” – esetemben ez tetőcseréppel ugyan, de valóra válik. Olyan viharos a szél aznap reggel, hogy Ardit kis híján megrepteti. A házunk állapota meg khhmm.
Többszörös mákom van, mert 1. lapjával esik a dög, nem élével, 2. csak negyede-harmada egy cserépnek, 3. nem valamelyik kutyát trafálja el. Öt röpke, vidám óra és össze is varrnak a János traumatológián, brrr.
Vendégeskedem az Azúr Kutyasuliban, lássak más módszert is, mint a Top Mancsé. Nagyon élvezetesek az órák, de vagy tíz fokkal hidegebb van náluk, kockára fagyok minden alkalommal.
Dóri elhúz Ausztriába dolgozni háromszor annyiért, mint amennyit itthon valaha is esélye lenne keresni. Újabb barát ment világgá, pfff. Az utolsó kapcsolja le a villanyt.
December
Flyball! Jó buli, szellemes móka, mint a mellékelt ábra igazolja.
A fészbúknak köszönhetően (francba, kimondtam!) megnő az olvasottságom, de akkor nő csak meg igazán, mikor regisztrálok egy kutyaneveléses csoportba. Konkrétan december 9-én annyi oldalmegjelenítést mutat a statisztika, mint máskor egy hónap alatt. Viszont trollvihar is jön vele, úgyhogy egy hét múlva inkább törlöm magam. Öreg vagyok én már ehhez.
Lauráék hazajönnek karácsonyozni, Rob nélkül, mert nagyon bonyolult és megterhelő lenne a blökit megutaztatni a Fülöp-szigetekről és úgyis csak három hétig maradnak Hoznak viszont Malubabát és klassz híreket, de csak csendben merek egyelőre örülni, hátha mégse igaz. Tervnek mindenesetre szuper.
Össznépi fenyőgyilkolásban idén se veszek részt, jobban szeretem őket az erdőben lélegezve-élve-állva, mint a piacon felslihtolva, majd már december végén az utcára kidobva, holtan.
December 29-én évbúcsúztató kutyasétát tartunk a Hármashatár-hegyen, van borzoj is! Korban alig nagyobb Ardinál, testben annál inkább, ez őt nem zavarja, a kiscsirkét viszont de. Aztán mégis jót hepajkodnak.
Honlap alakul, lesz, biztosan nem holnapra, de valamikor majd.
Szilveszteri ramazurit úgy-ahogy túléljük, szerencsére Dorka a közeli petárdázástól sem lesz egyhamar ideges, Ardbeget pedig nyugtatja az ő viselkedése.
Azért qrva jó lenne, ha herripotterivé válna ilyenkor a világ és az összes idióta durrantgatós hülyegyereknek hirtelen a gatyájába teleportálna a kis kézi pirotechnikája. Meg azéba, aki engedélyezi ezt az emberre-állatra veszélyes primitív faszságot. Akkor is ilyen viccesnek találnák?!
Na tessék, jól felhúztam magam a végére, fel ne robbanjak, mint egy petárda. Vagy eldurranni jó?…
Söpörjön a francba az óév, az új meg úgyis jön magától, hozzon mindenkinek terveket, erőt, vidámságot, jóllétet!
És sok nyálas kutyacsókot.
