Pont egy éve született meg Napunk és parancsolónk, Drystream Dark Lust for Life, azaz Krafi, további nevezetein Böbe herceg, Kraffogató Admirális, Babzi, NyúlamBulancia, valamint A Szörny. (És még sok más.)
Már a születése napján hívtam a tenyésztőt, hogy lecsapnék az egyetlen vörösre az alomból. Nem túl professzionális dolog szín alapján választani, de nem tudtunk elszakadni tőle. Azért szorítottuk az ujjainkat ezerrel, hogy temperamentumra is megfeleljen, mondjuk az apját ismertük jól, szóval reméltük, nagy meglepetés nem lesz.
Hat hetesen nézhettük meg először, addig csak a fotók, videók jöttek, meg Anita óvatos beszámolói, miszerint a csimota leleményes, akaratos, kissé makacs. Nem tudta, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem hogy el nem riaszt, de lelkesít, azért egy sheltie-nél nem ugyanazt jelenti a makacsság, mint egy tacskónál vagy egy terriernél. A vizitre magunkkal rángattuk szegény Dorcikát is, tanulva Ardi egykori alomszemléjéből, amikor is a nagy fekete láttán az addigi választottunk rémülten világgá szaladt.
Dorcival semmi baja nem volt a pöttömnek – atyaég, mennyire pici egy hathetes sheltie! – viszont velünk nem nagyon akart szóba állni. Totális bizalmatlanság, elkerülés, nem csak az ő, hanem a tesói részéről is. A két héttel fiatalabb alom tagjai bezzeg jöttek, másztak, érdeklődtek… de nekem akkor is az egyetlen vörös kellett. Levadásztam, kicsit tiltakozott – aztán elaludt az ölemben.
Kisvártatva hozzánk költözött hát, és azonnal az uralma alá hajtotta a ház népét. Az addig oké, hogy minket, hatalmas sheltihiányunk volt már addigra, de kérdés nélkül leigázta a nagyokat, németjucit, labradort egyaránt. Az egyetlen, akit többé-kevésbé tiszteletben tartott, Dorci volt, hiába, az öreglánynak trottyosan is volt egy jelentős királynői kisugárzása. Az ő fülét így sose próbálta meg lerágni.
De mindenki másét igen, a labradorfül különösen fogra álló kedvence volt, de a plüssöké sem menekülhetett. Nem tudom, ezzel összefüggésben-e, de a sajátját pedig egyik napról a másikra megtanulta lelapítani, és mivel ezzel belőlem cukiságtól elaléló, boldog sikkantásokat váltott ki, nyilván azonnal meg is tanulta ezt a képességét tudatosan használni (lásd még: viselkedésre ráerősítés).
Apropó fül. A sheltie-standard szerint a kiállítási kutya csakis bicsakló fülű lehet, van, akinek úgy is marad, akié viszont feláll, a gazdik a legkülönbözőbb módszerekkel próbálják konyulásra bírni. Ardival mi is végigmentünk ezen az utcán, 7-8 hónapos koráig rém cukin visszahajlott a füle vége, reménykedtem, hogy talán annyira gyenge a porc, hogy esetleg úgy is marad. Amikor mégis kiegyenesedett, ragasztgattam textilragasztóval, rágóval, aztán egy hónap után feladtam, de mindig puha maradt az a rész neki, némi masszírozással vagy fél percig (egy fotó erejéig) vissza lehetett gyurmázni. Bezzeg Krafié… még három hónapos se volt, amikor mindkét füle nagyon határozottan vigyázzba állt, de annyira, hogy szóba se jött bármiféle beavatkozás. Nekem aztán ti ne próbáljátok meg leárnyékolni a radartányérjaimat!! Ráhagytuk, ezt is.
Mint a többi kis gyagyaságát. Hogy a locsolókannában levő állott víz sokkal ízletesebb, mint az itatótáljában levő friss (lásd még: macskák). Hogy az igazán menő jutiba fogyasztás előtt hosszan bele kell fetrengeni. Hogy a kiterjedt plüssjáték- és rágókaparkja mellett időnként fémtárgyakat is előszeretettel rágcsálna (na jó, ezt azért nem hagyjuk. Viszont a fémtárgy-apporttal egy percig se kellett küzdeni, hozza és kész.). Hogy a vacsorájából elrejt egy-egy szem tápot későbbre, aztán rájár a titkos raktárakra nassolni. Hogy kedvelt szórakozása a játékait felhurcolni valami magas helyre, majd onnan céltudatosan ledobni. Egy ideig nézi, hogy baszki, leesett, aztán lelkesen lerohan érte. Legalább elvan…
Szegényt agyonszeretjük. Ardi és Dorisz nem egészen fél év eltéréssel hagytak itt minket, ennek a kis pocoknak egyszerre kell kettejük helyett helyt állnia. Fura módon inkább a belgára emlékeztet temperamentumban, határozottságban, például ő is odarohan ahhoz, amitől megijedt és jól megugatja. Ő is feláll és morcosan otthagy, ha nem jelentettük be előre a munyizási igényeinket a titkárnőjénél, vagy elege van már belőle. Ő is ugyanolyan lelkesen dolgozik játékért, mint kajáért. Ő is szeret hanyatt aludni.
Juhászkutyától mindenképp elvárás, hogy eszes legyen, vele azért gondban vagyok, annyira túlteljesít. Kábé egy megerősítésből már leszedi a lényeget, ez tanításnál tök jó, kivéve, ha épp rosszul mutatok meg valamit. Megfigyelőképessége sherlocki. Amikor elvittük a tengerhez, ráadtunk egy mentőmellényt, úgy vittük be a vízbe. Nem rajongott a témáért, úgyhogy nem erőltettük. Mikor nagyon úgy tűnt, hogy engem nem esz ki a partra a fene, tehát neki kell bejönnie értem, akkor viszont odaszaladt a parton letett mellényhez, megbökte, és nézett KK-ra, hogy adná rá…
Vidám, nyüzsgő lénye beragyogja a rendelkezésre álló teret, mármint azt a részét, amit nem töltöttek még meg a szálldosó szőke szőrpamacsai. Meg a játékai, rágcsái, dizájnos felszerelése. Puhábbnál komfortosabb fekhelyei. Tulajdonképpen nekünk alig marad már hely, de rohadtul nem bánjuk.
Boldog születésnapot, Szőrmók!