Vagyis elutaztunk messze, messze, határszélre, zöldbe, rétre, madárfüttybe. Volt fürcsi a kiáradt patakban, felszálló gólyától nadrágba rettenés, cicázás, Kalózkutyával szerelembe esés, kuvaszoid újkutyával ismerkedés, lóterelés; részemről némi próbálkozás lovastúrára, de elég nehéz úgy haladni, hogy konkrétan a ló szájáig ér a fű. Kutyákat nem is vittük, mert eltévedtek volna.
Kutyaszempontból kánaán volt ez a három és fél nap, rohangálás, nagy zabálások, haverok, cicák, csirkék (róluk le vannak tiltva, bármily kegyetlenség is ez), kirándulások.
Igaz, hogy most újra gatyába kell rázni az ebeket meg kicsit odalépni a fegyelemnek, de minden ilyen kiruccanás után legalább egy napig csend van.
Pláne ha becsukom az ablakot. Náluk lassabban állok vissza a sárgarigó-trilláról a forgalomzajra.