Angol kutyalét

Vendégposzt következik Cintiától, ki az angliai kutyatartásról írt egy kis beszámolót.

Amit rólam érdemes tudni, hogy gyerekkorom óta volt kutya körülöttem. Nagyszülőknél egy ír szetter volt mikor megszülettem, Dorka. Aztán később ahogy nőttem nyaggattam anyát, hogy Sajó kutyát szeretnék (Bobtail kutyus a Jamie és a csodalámpa című meséből). Szinte mindig volt kutyánk. Mikor fősulira mentem a kutyák jobban hiányoztak mint anyáék. Mikor koleszból albérletbe költöztem sikerült meggyőzni akkori páromat, hogy fogadjunk örökbe egy kutyát, így került hozzánk Öbi, a szálkásszőrű tacskó mix Yoda fülekkel. Őt sajnos később elveszítettük kutyatámadásban.

Mikor Londonba költöztem a párom miatt, az elején leszögeztem neki, hogy gyereket nem akarok, de kutya nélkül nem tudok élni, úgyhogy most szóljon ha ez neki nem jó. Szerencsére nem volt vele problémája. 2 éve fogadtuk örökbe Lordot az otthoni Retriver Fajtamentéstől. Nem mondanám felhőtlennek az örömünket, mert sokmindent elhallgattak előlünk amit ugye már csak itt tudtunk meg, visszaküldeni meg nyílván nem fogjuk a kutyát, ő már a mi felelősségünk.

Na de akkor az itteni kutyatartásról . . .

. . . az otthonihoz képest ég és föld a különbség. Az első dolog ami rögtön szemet szúr, hogy rengeteg a kutya. És mindenhol. Akárhova mész kutyát látsz mindenhol. Mondjuk nyilván azért, mert a legtöbb helyen szivesen látják őket. A pubok teraszain ott a vizestál, de ha egy kis vásárlóutcába mész néhol ott is kirakja mondjuk egy könyvesbolt. És nem csinálnak belőle nagy ügyet, hogy kutyával vagy. Szerintem ez régről jöhet nekik, hiszen nagy kutyás nemzet, rókavadászat, vidéki élet, plusz a királynő Corgi mániás és azért szeretik a királyi családot. 🙂 Van egy szervezet: National Trust. ( http://www.nationaltrust.org.uk/ ) Ők kezelnek rengeteg régi épületet, parkot és bizonyos összegért be lehet menni megnézni őket. Nem csak Anglia, de Skócia területén is, mi tagok vagyunk, évi kb £90-ért annyit látogatjuk a helyszíneket amennyit akarjuk. Na például ha megnézzük bármelyik hely leírását mindig ott van a kutyás rész is, hogy bemehet-e, ha igen akkor hova, néha csak a külső parkba, néha csak a délibe, mert az északiban sok a kacsa és nem akarják, hogy megzavarják őket, vagy bejárhatja az egészet, de csak pórázon. Még ezzel sincs bajom, mert túléli a kutya, hogy a kirándulás közben is mondjuk 3 órát pórázon tölt, aztán majd lefutja a fölös energiáit máshol, de addig is a családdal van. De a teraszon szivesen látják az étteremben, kap vizet, néha nasit is. 🙂

A következő dolog ami feltűnő, hogy felszedik a kutyakakit. Azért feltűnő, mert itt nem kell kerülgetni mint otthon. Mindenkinél ott lóg a pórázon a kis zacsitartó vagy feltekerve a pórázra, zsebben, akárhol, és nem csak dísznek. Rengeteg a kihelyezett kutyakaki szemetes és nem csak a parkokban, de nagyobb erdőkben is.

Rengeteg családot látni kutyával. Persze gondolom itt is megvan a “jön a gyerek” kifogás, de sokkal több a kutyás család és tényleg családtagként kezelik. Nemrég még az itteni állatkertben dolgoztam ami az egyik nagy parkban van, és ha reggel túl korán beértem inkább kiültem a parkba, rengeteg kismamát láttam babakocsival kutyát sétáltatni. Olyankor mindig az jutott eszembe, hogy igen, így is lehet.

Ami a parkokat illeti: a kutyát el lehet engedni. Nem kötelező sem a póráz, sem a szájkosár. Nem parkban igen, de ez inkább csak védelem, nehogy a kutya kifusson az útra, vagy ha megijed elszaladjon. Ugyanakkor a kutya a gazdi felelőssége. Ha megharap valakit simán be lehet perelni. És teljes joggal, hiszen ha tudom a kutyámról, hogy így viselkedik akkor tegyem pórázra, vagy legalább szájkosár legyen rajta. Szóval a park szabad terület, rohangálhatnak, szimatolhatnak. Csak pár helyen van megkötés, de az is az ott élő vadvilág miatt. Pl. Richmond Park tele van szarvasokkal, így mellettük javasolt a póráz, főleg a kutya védelmében.

IMG_5068A nyári víz és strandolás itt is nehezebb egy picit, de nem lehetetlen. A legtöbb strand tiltott terület márciustól októberig, de még így is lehet rengeteg vízes helyet találni. A mi kedvencünk Bournemouth ahol van kijelölt kutyás strand és egész évben látogatható, ráadásul homokos. De a legtöbb nagy parkban is bemehetnek a vízbe. Még ha tiltott helyen is, pl Hyde Park (mert az inkább a turistáknak szól) elég kicsi a valószínűsége, hogy valaki rádszól a 27 fokban ( igen, itt az már hőség ), hogy ne vizezd be a kutyád. Idén talán 2x volt 31 -33 fok, mindenki a halálán volt. Amatőrök 😀

Kutyás költségek

Biztosítás!!! nem kötelező, de erősen ajánlott. A mi állatorvosunknál a vizitdíj £38, a vérvétel £60, röntgen attól függ mekkora a kutya és kell-e szedálni (Lord annyira nyugis, hogy őt általában nem), így olyan £150 körül van és ez nem teljes test. Mi havi £54-ot fizetünk biztosításra és évi £7000-ig van fedezve a kutya ellátása, valamint plusz £1000 van hidroterápiára. Igenám, de csak akkor ha a terapeuta tagja vmi szervezetnek. Ha nem, akkor nem fedezik. Egy minimum összeget a gazdiknak is ki kell fizetni alkalmanként, nálunk ez £110. Decemberben diagnosztizálták a kutyát rákos daganattal, £5600 volt a műtét. Erre utána még rájött £4000 kórházi költség, mert kutty hátsó lábai lebénultak és visszakerült 1 hétre a kórházba. (Igen, ez a £4000 egy hét kórházi tartózkodás kezelése volt). Majd utána jöttek a gyógyszerek amik iszonyat drágák ha az állatorvostól szerzi be őket az ember. Neten is meg lehet rendelni, mi is ezt csináltuk. A doki kiírja a receptet ami átlag £12/recept, ha sokáig kell szednie kuttynak akkor 3x ismétléssel adja, ezt feltöltöd az adott cég adatbázisába ahonnan a gyógyszert rendelnéd és már küldik is. Így az első havi mindenféle pirula költsége “csak” £450 volt. Ha a dokitól szerezzük be akkor majdnem £900 lett volna. Úgyhogy elég nagy a különbség. Mi minden gyógyszerét online rendeljük és sosem volt probléma. Egyszer volt, hogy nem kaptuk meg, felhívtuk őket, másnap már úton volt az új adag.

Rengeteg a kutyás esemény, mindenféle séták: rákellenes, halloween, menhely támogatós, vagy csak úgy összejövős. Még az állatkert is rendezett egyet idén, ők az oroszlánok megmentése miatt. Sztem az egyik legnagyobb a Discover Dogs ami most lesz októberben, de minden évben megrendezik. Több mint 200 kutyafajta lesz kint, valamint előadások a kutyatartásról, és persze kiállítók: hámok, pórázok, kutyaágyak, játékok, DNS vizsgálat, fényképészek . . . minden.

A chip természetesen itt is kötelező. Viszont amikor meghozták a döntést, hogy kötelezővé teszik, akkor nem pár hónapot adtak az embereknek hanem másfél évet.

A buszon & metrón & villamoson & vonaton ingyen utazhatnak. Nem kell bérlet, a szájkosár sem kötelező itt sem. Feltételezik, hogy a gazdi ismeri a kutyáját és tudja kezelni. Ha nem és baleset történik akkor lehet perelni.

Összeségében azt mondanám, hogy teljesen más a hozzáállás a kutyákhoz mint otthon és ezt nagyon jó látni és tapasztalni. Jó, én kutyás családból jövök, most pedig végre sikerült bejutni egy kutyusboltba dolgozni (http://www.purplebone.com/ ) úgyhogy engem nem kell meggyőzni, de annyira jó látni, hogy így is lehet ezt csinálni.

 

 

This entry was posted in felelős kutyatartás, Miau. Bookmark the permalink.

One Response to Angol kutyalét

  1. kamszil@yahoo.co.uk says:

    És egy kis kiegészítés szintén angol honból, vidéki viszonylatban:

    Valóban kutyaszerető nép és tényleg mindenhol kutyát látni (érdekesség, hogy javarészt a saját angol fajtáikat látni – fajta hűbbek :), jóval kevesebb az ‘idegen’ fajta, mint mondjuk Magyarországon).

    A kakiszedés errefelé igen vegyes, sokan szedik, de azért látni ellenpéldát is.

    Nekem furcsa volt látni, hogy annak ellenére, hogy mekkora kutya-kultusz van, közel sem annyira hozzáértőek. Nagyon sok a kiskutyás fifi-gazdi. Póráz végén acsarkodó, pattogó szőrkupaccal sétáló gazdi, akinek fogalmam sincs arról, hogy mit is kéne csinálni, de tulképpen nem is igazán érdekli a dolog, elvégre itt mindent el lehet ütni egy mosollyal. No az ilyeneket szoktam messziről kerülni, mindenki nyugalma és testi épsége érdekében. 🙂

    Kutyaiskola terén szintén gyér a tapasztalat, a magyar értelemben vett kutyaiskolát itt nem találtam. Lehet, hogy csak a vidéki kitettség az oka. Javarészt klubházakban tartott kislétszámú osztályokat tartanak, ahol főként az alapengedelmességre mennek rá. Egy szintén magyar ismerősömnek (német juhász kutyával) kerestem örző-védős gyakorló helyet és semmit sem találtam/találtunk. Pusztán pár céget, ahol professzionálisan foglalkoznak örző-védő kutyák kiképzésével továbbértékesítés céljából. Egy kicsit úgy tűnt, mintha nem ismernék vagy nem lenne igény az örző-védő oktatásra.

    Agility terén is körülnéztünk, mert az elején még voltak efféle ambícióim (azóta megállapodtam a terelésnél). Élhető-utazható távolságban (kb. 1 óra autózásnyira max.) kb. 3 klubbot találtam, aminek jó hírneve van. Nos, ezeknél hosszú várólista van, esetenként több hónapos várakozás után lehet csak bekerülni. (Ilyenkor biztos jól jönne egy olyan opció kölykök esetében, hogy akkor most “állj meg a testi és szellemi fejlődésben”, mert még nem tudunk edzésre járni.)

    Az állatorvosi költségek tényleg drágák, külön öröm, hogy van homeopata állatorvos is, az még drágább, de legalább egyből lediagnosztizálta a ‘titokzatos’ kórt, amivel az eredeti állatorvosunk már harmadjára sem tudott mit kezdeni.
    Mi biztosítás nélkül nyomulunk és bevallom őszintén az alapabb dolgokat otthon kezelem, csak tényleg indokolt esetben megyünk állatorvoshoz. Hál’Istennek, kipp-kopp (kinek mi tetszik) egészséges az állatka, így ritkán látogatjuk az állatorvost.

    Külön említendő öröm az angol létben, hogy bolhát már egy éve hírből sem láttunk és talán egy kullancsot találtam az állatkában az elmúlt 3 évben (meg is lepődtem, már majd elfelejtettem, hogyan is kell kiszedni). Bolha- és kullancsírtó szerekre így nem költünk. 🙂

    Köszönöm, hogy belevakkanthattam!

    Szilvi és Dawnie