Gyönyörű tavaszi nap lévén kimoccantunk a megszokott Infopark-Gellérthegy-vasúti töltés – háromszögből, irány a Kopaszi-gáti, vízbe lejtő kutyafuttató. Doris nyaksérülésére amúgy is hidroterápiát javallottak többen, sajátos értelmezésem szerint erre a Duna is tökéletes.
Lenne.
Ha nem ütköznénk menetrendszerűen a kutyafuttatón(!) tábort verő horgászokba.
Akiket csendes őrülteknek nevez a köznyelv, jóindulatú, higgadt, órákon át halkan molyoló, top bűnként sört szlopáló, maximum légynek ártó vászonkalapos, lógóstrikós, barátságos emberkék képét sugallva.
A valóság ezzel szemben: addig marad csendes, amíg nem kerül félkilométeres körzetébe ember, gyerek, lovas, macska, kutya, kormorán, sirály, búbosvöcsök, mert akkor pillanatok alatt habzó szájú, üvöltöző, hadonászó, vörös fejű őstulokká válik. Válogatott fenyegetéseket helyez kilátásba, csupán mert bárki zavarni merészeli szent tevékenységében, egyáltalán ha megközelíti a tavat / folyót / pocsolyát, ami az övé, az ő szórakoztatására teremtetett, semmi másra. (Mint hasonszőrű, feudális nagyúr-stílű vadásznak az erdő. És mindkettő veri a mellét, ő mekkora természetbarát, holott szabályokra ballisztikus ívben tevő, élőt nem kímélő orvkodásaikkal a lehető legtöbb kárt teszik benne.)
Alig van élővíz, aminek partjait ne lepnék el eme sportemberek. Amúgy is macerás kutyával olyan helyet találni kis hazánkban – hiába a hihetetlen vízgazdagság – ahol háborítatlanul úszhat, pancsolhat az eb, ahol eleve nem tiltják (pedig sokszor nincs is ésszerű indok rá a mindig bevethető “csak!”-on kívül), a damilmániások szaporodtával és szemtelenedésével pedig kvázi lehetetlen.
Na de hogy a kijelölt kutyafuttatót is einstandolják, több száz kutyásnyi körzeten belül az egyetlen olyan helyet, ahol hivatalosan is futhat, szaladgálhat ÉS úszhat a kutya?! Igaz, nekik ott van az egész Duna, de még ez a százméteres szakasz is kell? Mert ugyan a Kopaszi-gát egész területére nem lehet horgászbottal belépni*, de ezt ezek a véglények pont leszarják? És nem reagálnak kérésre, szép szóra, de ordítozásra se? Sőt, még ők fenyegetnek meg, hogy ha nem viszem onnan a kutyám, baj lesz?!
*idézet a Házirendből: • A Park egész területén tilos a horgászat. Forrás: http://www.obol.hu/hazirend.html
Többször felhívtam a park ügyfélszolgálatát, intézkedést, parkőrök kiküldését kérve (ha már van házirendjük, tán betartathatnák). Az ügyfélszolgálatos hölgyemény változatosan reagál panaszomra; hol megígéri az intézkedést, és nem történik semmi a következő két-három órán belül. Hol értetlenkedik, hogy tulajdonképpen ez engem miért zavar, majd amikor elmagyarázom, hogy veszélyes a kutyára a horog, veszélyes rám a kigyúrt, testi sértést kilátásba helyező majomember, ezenkívül csak úgy lábjegyzetben említeném, hogy amúgy meg tilos, akkor megest megígéri az intézkedést majd ugyanúgy nem tesz semmit. Volt eset, hogy nemes egyszerűséggel rámcsapta a telefont, gondolom unta már az okvetetlenkedőt aki folyton megzavarja a körömreszelgetésben vagy mittudoménmiben. Ma arról próbált meggyőzni, hogy azért nem kell semmit tennie, mert ott szabad horgászni. Mondom, az Öböl területén nem. De, de, a vízműtől délre lehet. De mondom, ez nem délre van attól, hanem a Rio és a vízmű között. De hát ott már szabad horgászni, értsem meg. (És különben is, hagyjam már békén, milyen kellemetlen, hogy vannak emberek, akik felhívják a Kapcsolat alatt szereplő telefonszámot. )
A horgász meg röhög a markába, nagyon jól tudja, hogy parkőr nem fog kijönni, rendőr mégannyira sem, hiszen magánterületről van szó és különben sem folyik még vér, a hatvankilós hülyekutyás tyúk meg hadd pattogjon, ha sokat ugrál, lenyomja izomból. Dehogy megy odébb (kb. 50 méternyit kellene), neki itt kényelmes meg szép zöld, botladozzak csak én át a betontörmelékes, üvegszilánkos senkiföldjére ha már ilyen hülye vagyok, hogy kutyát akarok fürdetni. Miért nem a fürdőkádban fürdetem? (Ezt komolyan megkaptam eddig szinte mindtől.) És különben is – most jön a mindig elhangzó, non plus ultra érv – ; ez a Duna-part, nem kutyafuttató, pláne nem kutyaúsztató, itt nem szabad kutyát úsztatni.
Miaf… ?!
Nem kell attól félnie, hogy bárki a védelmemre kel, a délelőtti kutyasétáltatók zöme nő vagy idősebb. Amúgy is konfliktuskerülő, épp-hogy-megtűrt, huszadrangú állampolgár a kutyás, hálás ha végre beengedik valahova, nem akar balhét. Amúgy is csak kötelességei vannak, joga semmi.
Valószínűleg csak én érzem úgy, hogy ez blamázs a Kopaszi-gáti park üzemeltetőjének, őket mit érdeklik a semmi bevételt nem hozó kutyások. Akik alapvetően tökre örülnek a lehetőségnek, meg hogy gondoltak rájuk a parki kialakításakor és kaptak egy gyönyörű, hatalmas, ápolt zöldterületet.
De ez nem igaz, hogy valakinek mindig bele kell szarnia egy jól működő rendszerbe. Pláne ha semmi retorzió nem fenyeget.
Lassan ott tartok, hogy inkább nem megyek oda, úgy járván, mint az elit öngyilkos alakulat; jól kicseszek saját magammal.
Fojtogat a tehetetlenség.
