Hannibal sheltie

Közröhej tárgyává váltunk. Szegény Ardi is, bár esetében inkább hökkenet a reakció, meg szerintem egy csomóan fel se fogják, mit látnak, de én mindenképp leszerepeltem. Gazdiként és kutyatrénerként. Falkavezér (vagy mi a szösz) meg kutyasuttogó pedig végképp nem vagyok, lúzerigazolványom is betelt.

Mint a mellékelt ábra mutatja: tekintélyes szájkosár került a törpevadállatra. A lehetséges okok:

1. vérszomjas fenevaddá változott, mert – tiltásom ellenére – csakazértis nézi a Walking Dead-et
2. szeretném elhitetni mindenkivel, hogy ő valójában egy szőrös bullterrier
3. minden sz*rt összeporszívózik a parkban.

Bingó, a hármas szám nyert. Hallom a hitetlenkedést: és ezt tényleg csak szájkosárral lehet megoldani? Hol van itt a sokszor emlegetett nevelés, odafigyelés, felelős kutyatartás? És még ez a csaj ír a kutyázásról blogot?…

Igazad van. Nincs mentségem. Na jó, azért mégis bepróbálkozom egy kicsit. Gyengusz érvek, tudom, de hátha mégis.

• igenis meg van tanítva a kajaletiltás tisztességesen, gyönyörűen reagál is rá. Ha észreveszem. De briliáns megfigyelőrendszert fejlesztett ki a kisállat, és ha bármi miatt fél másodpercig nem követem, mit csinál – teszem azt épp a kakiját gyűjtöm össze vagy Dorkára ügyelek – , azonnal eltűnik a susnyásban.
• nehezítésként erősen önjutalmazó a téma; megtaláltam-bekapom-lenyelem, aztán ordibálhat a gazdi, elkésett, bibibiii. Ami a számban van, az már az enyém.
• tényleg tele van sz*rva a park, márpedig eme termék olyan ellenállhatatlan vonzást gyakorol sok kutyára, mint rám az After Eight. Odajár elég sok fedél nélküli (a Belvárosból kiebrudalva a külsőbb részekre költöztek – így működik a hajléktalanprobléma megoldása mifelénk), de szerintem a kisdedeket is gyakran viszik a bokrosba az anyukák, meg nemegyszer láttam, hogy az egyik buliból a másikba tartó ifjoncokra ha épp rájön a könnyíthetnék, laza természetességgel ugranak be a templomkert alacsony kerítésén. A játszótér körüli istenes adagokat foghatnám akár a nemtörődöm dán dog- vagy bullmasztiff-tulajdonosokra, de szerintem ők nem törlik ki utána.
• mindeme csemege mellé még kajával is teleszórják a környéket galamb- és macskaetető nénikék, más jóemberek meg a csirkecsontokat, sokhetes zsemléket és egyéb maradékokat hajigálják lazán szanaszét.

Frankón résen kell lennem, komolyan, legutóbb egy tízperces kiskör alatt kétszer zabált fel valamit a shetlandi. Na akkor lett elegem. Szégyen vagy sem, tényleg megvettem a legkisebb méretű szájkosarat, amit addig csak fenyegetésként ígértem be neki.

Most megkapta. Persze nem húztam rögtön rá, először etettem belőle párizsival és szép lassan csempésztem csak fel a tűfejére. Amikor fenn volt, akkor is rendszeresen beszuszakoltam a rések között egy-egy falatkát. Így ha nem is rajong érte, de eltűri. Pedig az első alkalommal még szégyentelenül ki is röhögtem, persze közben iszonyú bűntudatom is volt, hogy ilyen csúfot teszek a kiskutyámmal. De eszembe jutott a mélybarna szájszaga és megkeményedett a szívem. És nem mondom, hogy nincs bennem káröröm, amikor talál valamit, de aztán nagyot koppan.

Ti is küzdötök ilyen problémával?