Canis Ludens

Nem aggódhatod túl

Pierrot-nak

Talán foxi-németjuhász keverék lehetett, ismertem vagy 9 éve. Vakargattam drótszőrét, derültem jókat lesből-odacsipkedős természetén, kaján vigyorán. Nem sokszor vétette észre magát, csak jött a nyomunkban, haladt a bandával, őrizte a házat. Na jó, néha rájött a vadászhatnék, a csirkék reszkettek ilyenkor, aztán némi intenzív papucsdobálás, ordibálás hatására visszazökkent jókutyába.

 A kezeim között halt meg.

 Babézia.

Már megint az alattomos, szemét, vértestzabáló kórság. Pár nap alatt szétterjed a szervezetben, kinyírja az oxigénszállító sejteket, tönkreteszi a veséket, lépet. A kutya vagy veseelégtelenségben pusztul el, vagy megfullad, vagy a lépe reped fel a halott vérsejtektől.

És nincs sok idő lépni, rettentő gyorsan elérkezik a point of no return. Idejekorán beadott imizollal, infúzióval talán megmenthető a kutya.

Talán.

Megelőzés, időben reagálás az egyetlen hatékony gyógymód. Úgyhogy figyelj:

Elkaptad időben, megmenekült a blöki – nem lazíthatsz mégse. A lépbe került elhalt vértestek nagyon hosszú idő alatt bomlanak le és ürülnek ki, folyamatosan terhelve a szervezetet; ha ezalatt újrafertőződik az állat, azt már nem éli túl.

Exit mobile version