avagy: mire jó a kutyaiskola?
Oviból elvileg egyenes út vezet a suliba, hisz látjuk, mint fejlődik kiskutyánk hétről hétre, egyre okosabb, szociálisabb, kezelhetőbb, és persze folytatni akarjuk mindezt, határ a csillagos éééég!
Na de ha kimaradt az ovi? Vagy eleve felnőtt kutyát vettünk magunkhoz?
Előbb-utóbb többnyire leesik, hogy egyedül nem megy, hiába reneszánsz ember a magyar és ért mindenhez; nem megy orvoshoz, inkább kikeresi baját és gyógymódját az internetről, nem hív villanyszerelőt, hisz McGyvert megszégyenítőn bánik a csavarhúzóval.
Nem viszi kutyáját iskolába.
Van, akinek nem is kell. Ha semmi hétköznapi probléma nem merül fel, ha együttélésük harmonikus, a kutya felszólításra jön, ül, fekszik, helyben és csendben marad – és gazdi nem is akar ennél többet -, akkor tényleg minek.
Na, ők olyan 1%-nyit tesznek ki. (Mármint a kutyájukkal ténylegesen együtt élő, nem pedig az ebet kertbe kirekkentő, napi egyszer maradékot kaját eléborító, ugasson az a Bundás, őrizze a házat!-mentalitású kutyatartókról beszélek. Amúgy nekik se kell.) Van még 99, egy részük megküzd a problémával: feltúrja a könyvtárat, netet, cesarmillant válaszokért, kutatás közben rengeteget tanul, figyeli kutyáját, kipróbál ezt-azt, valamelyik módszer működni kezd, kapcsolatuk lassan helyreáll, boldog a kutyus és gazdi egyaránt.
Mindenki másnak pedig, ki felismeri: valami baj van, ott a kutyaiskolák széles választéka. Kipróbált módszerekkel (iskolánként átlag egy-kettővel), sok kutyát és sokféle problémát látott oktatókkal, konzultációs lehetőséggel, bekerített területtel.
És hogy mi a “baj” definíciója? Kinek mi. Valakinek az, hogy nem jön hívásra egyáltalán, másnak már az is, hogy nem azonnal jön. Van, akinek a lelkes felugrálás, másnak a mogorvaság. Az egyik eb túl vakmerő, a másik fél mindentől. Összezabál mindent vagy válogatós, húzza a pórázt vagy vonszolni kell, kergeti a macskát, biciklit, futót avagy semmi nem érdekli, önállóan kalandozna vagy pár perc magányt sem visel el – ahány kutya-gazda páros, annyi (s)óhaj. Ráadásul ha megoldódik egy nehézség, azonnal előkerül helyette hat másik, ezek a fránya gazdik egyre igényesebbek lesznek, egyre kevésbé érik be félmegoldásokkal, egyre tudatosabbak.
Hál’ istennek. Egyszer cuppansz rá a kutyázásra, onnantól többet akarsz, szorosabb kötődést, közös élményeket, minőségi időtöltést, együtt-rebbenést. A néhai házőrzőből társ lesz, nyűgös kötelességből életmód, hobbiból szerelem.
Kutyatartóból kutyássá válsz.
