Színesen szép

avagy a barnásszürke ötven árnyalata

Érintőképernyős tesztre járunk épp a kutyákkal, és az arra felkészítő tréning során szembesültem az ő speciális színlátásukkal, illetve annak hiányos voltával. Mert látnak ugyan színeket, de nem egészen úgy, mint mi. Az ember szemében háromféle, nekik csak kétféle csap van, viszont sokkal több a fényre érzékeny pálcikájuk. Ergo sötétben jobban látnak nálunk (akkor is inkább csak a mozgást), világosban pedig kevésbé szivárványosan.

Főleg a spektrum kék-sárga tartományában tudnak jól megkülönböztetni dolgokat, világuk kábé ilyen árnyalatú:

Így már megvan, miért tök fölösleges a legrikítóbb piros labdát megvenni a blökinek és aztán értetlenkedni, miért nem találja meg a zöld fűben, ha már nem pattog? Ugyanakkor miért lehet kedvenc a banánsárga teniszlabda, akármilyen gagyi minőség? Persze a legtöbb gazdi azért vesz mindenféle színes bizbaszt, mert neki tetszik. Én is. Ékes példája ennek pl. ez:

Ugye látszik, hogy a labda alapvetően piros? Tehát ez is minek-gyártanak-ilyen-színű-kutyajátékot-egyáltalán kategória? Bingo: a gazdiknak. Mert olyan vicces! És mert a normálisra vagyunk szocializálva; ha egyszer béka formájú az a játék, akkor zöldnek kell lennie, ha ínyt-szájbelsőt imitál, akkor meg pirosnak. . (Tesztelheted, mennyire vagy lázadó: létezik kék színű ketchup. Ugyanolyan az íze, mint a pirosnak. Kipróbálod?… Nyitott szemmel is?)

Szóval ha nem akarsz nagyon kicsellózni a kutyáddal, az általa érzékelhető színtartományt figyelembe véve választasz játékot.

És nem próbálod meg úgy trenírozni az érintőképernyős tesztben használt sárga színű négyzet megbökésére, hogy azt fehér felületre teszed, mert ő nem érti, mit mutogatsz a nagy semmin, te meg nem érted, miért bökdös ész nélkül mindenhova.