Autózunk

Doris 180-nal alszik az Autobahn-on.

Doris 180-nal alszik az Autobahn-on.

Mindketten sokat járunk autóval, ilyen a munkánk. És mindketten szeretünk vezetni és utazni is. Ebből következik, hogy a röfik is sokat járnak autóval. Az évek során egész jól kitapasztaltuk, hogy hogyan lehet kutyával kényelmesen autózni akár nagyon hosszú utakon is, anélkül hogy egymás agyára mennénk, vagy ön- és közveszélyesek lennénk.

Eleinte nem rajongtam az ötletért, hogy egy kutyát az autómba engedjek. Aztán egyszer Ágit és – akkor még – Timbit vidékről kellett hazahoznom. A B terv vonat lett volna – azt csak nem akartam, hogy én hazaautózom 2 és fél óra alatt, ők meg vonatozzanak vagy 6-ot. Timbi hihetetlenül jól viselte, nem macerázott, nem ugrált, békésen aludt Ági lábánál, hátsóülés nem lévén. Nem sokkal később Ági kiválasztotta Dorist (vagy fordítva) és elmentünk érte Budapestről Ajkára. Ez a túra is elment, egy kartondoboznyi kiskutyával.

Aztán egyszer elindultunk Ágival valahova messzebb, immár csak Dorisszal a lábánál. Ez már kicsit nehezebb eset volt. Doris kb. 1 óra után halálra unta magát (lehetett vagy fél éves) és Ági lábától nekiállt mindenfele mászkálni, a végén a vállán kötött ki, mondva, hogy ő mostantól nem kiskutya akar lenni, hanem inkább kakadu. Ez amellett, hogy Ágit kicsit zavarta meglehetősen veszélyes is volt.

Porsche 550A Spyder replika Knokke-ban. Dorisnak is tetszett.

Porsche 550A Spyder replika Knokke-ban. Dorisnak is tetszett.

Nem sokkal később Ági szülei odaadták a kis autójukat Áginak, immár hátsóüléssel. Itt Doris ugyan kényelmesen elfért, az egyetlen probléma az első fékezéskor jelentkezett: Doris Ági nyakában kötött ki, ami kis tempónál nem akkora gáz, de mondjuk autópályán egy satu már komoly gondot jelenthet, akár a sofőrre/utasra is veszélyes lehet a kutyi. A megoldás: kutya-biztonsági öv! Ez gyakorlatilag egy hám, amit vagy a rendes övhöz, vagy egy iso-fix (gyerekülés rögzítő szabvány) ponthoz lehet kapcsolni, és megfogja a kutyát. A rendes övhöz rögzítést jobban szeretem, mert hagy egy kis mozgási lehetőséget az állatnak, és az öv-feszítő biztosan megfogja. Nyilván sokkal jobb megoldás, mint lábnál szállítani a kutyát.

Baromira nem jó, ha a kutya össze-vissza tekereg a kocsiban. A fék pedál alá például a legrosszabbkor fog beszaglászni. Szintén rossz megoldás a sofőr ölében szállítani a kutyát, a hirtelen szükséges kormány-mozdulatok lehetetlenné válnak. Egyáltalán ölben szállítani nem jó ötlet az elöl ülők számára, egy triviális okból: a nyíló légzsák komoly kárt okozhat a kutyában és a kutyát szállítóban egyaránt, ami egy kisebb koccanást is komoly balesetté nyilvánít.

Na így nem szállítjuk.

Na így nem szállítjuk.

És egy kis KRESZ: a kutyát a KRESZ szállítmánynak minősíti (lévén a másik meghatározás egy autóban, a személy nem illik rá). Erre a 47. paragrafus vonatkozik (lásd itt). Gyakorlatilag nem akadályozhatja a vezetőt a biztonságos vezetésben és a kilátásban, illetve nem lehet veszélyes az utasokra és más közlekedőkre. Erre érkezett egy értelmezés (talán miniszteri szintről), ami a kutya megfelelő szállítását rögzítve (hám) vagy boxban írja elő. Ez alapján mérlegelés után bírságolhat a téged megállító rendőr. Kivételesen tökéletesen egyet értek vele.

Néhány jó tanács:

  • Az oltási könyvet egy közúti ellenőrzés során is kérhetik, legyen a kutyával mindig (ez megfelel egy személyinek náluk). A törzskönyv ha van nem árthat. Külföldre természetesen kell kutyaútlevél, amit az orvos állít ki. A chip (ami itthon is kötelező már) ott is az – mondjuk útlevelet nem is lehet kiállítani nélküle.
  • Külföldre utazás előtt tájékozódni a kutya beviteli szabályokról. Nagy Britannia csak pár éve törölte el a kötelező karantént. Fiji-re (Sziasztok Laura és Gábor!) még nehezebb kutyával beutazni. Repülőn szállítani pedig barátaink elmondása alapján komoly logisztikai feladat.
  • A kocsiban – különösen nyáron – ne hagyjatok felügyelet nélkül kutyát. Ausztriában erre már simán rendőrt is hívnak, állatkínzásnak minősül. Nyáron tűző napon akár fél óra alatt is belehalhat egy kistestű kutya. Nem véletlenül szokták kiírni (ez inkább USA), hogy jár a motor és megy a klíma, ha mégis álló autóban hagynak kutyát.
  • Ha messzebbre mentek, legyen a kocsiban víz a kutyi(k)nak is, alkalmas itatótállal.
  • 2 óránként érdemes megállni egy-egy autópálya pihenőhelynél, nem csak a vezetőnek de a kutyának is, hogy mozoghasson kicsit és könnyíthessen magán. Nyugisabb lesz a kocsiban.
  • A kutyabarát szállodák elég jól felkészültek, de esetleg érdemes biztosítást kötni a kutya által okozott kárra (ha esetleg az idegen helyen kimegyünk a szobából, és szepar-stresszt produkálva szétrág valamit az állat). A mai napig nem értem egy holland szálloda szabályzását, ahol egyszer megszálltunk: kutyát a szobában nem hagyhatsz egyedül, de nem viheted el magaddal reggelizni, mert oda nem mehet be. Persze a szobaárban a reggeli kötelezően benne van, a kutya pedig (mint mindenhol) feláras.
  • Ha esetleg nem kelet felé nyittok, hanem nyugat felé, általában könnyebb az élet kutyával. A pórázt pár helyen szigorúbban veszik, mint itt, viszont ezerszer több helyre lehet bevinni kutyát. Mi voltunk high-fashion boltban és plázában is kutyával. Az éttermeknek sem kell kuncsorogni, nekik kínos, ha nem engedik be a négylábúakat.
  • Ellenben egyszer akartunk egy balkáni országba ellátogatni kutyával, az egész országban alig találtunk kutyabarát szállást. Végül Nyugat-Európa lett belőle ismét.
  • Tüzelő szukával nagyon kellemetlen utazni (igen, Doris betüzelt a belga autópályán), ergo vagy ki kell számolni, vagy ivartalanítani kell. Nem véletlenül szokták a fedező kant utaztatni inkább.
This entry was posted in felelős kutyatartás, felszerelés, kulturált, Miau, munkakutya, szobatisztaság, túra, utazás, város. Bookmark the permalink.

2 Responses to Autózunk