avagy a CFD dicsérete
Letartóztatott szökevény, megcsomózott póráz
Sörözni voltunk a minap Ardbegestül (ez milyen hülyeség már, hogy mi visszük a whiskyt a kocsmába?!), a kisállat egy ideig a lábunk körül kóricált, felporszívózta az 1980-as évek óta a székek alatt lappangó pattogatottkuki-múmiákat*, majd ezzel végezvén felbukkant a pincérek fő útvonalán, hátha ott gazdagabb termésre lel. KK-val csak néztünk egymásra hülyén: te engedted el?, aztán megláttunk a nyakában lógó pórázfoszladékot. Unatkozott, tehát elengedte magát.
*az egykori Bartók moziból lett kialakítva a hely
Amúgy is érett valami normális felszerelés neki, hisz méltatlan a kerület fő attrakciójához (nézddecuki!! olyan mint egy kisróka! miniLassie! jajjdeédes!, stb.) holmi leértékelt fresis póráz, a nyakörve pláne gáz volt, foszladozott már új korában is. Egy csomó fotón látszik, ahogy lógnak belőle a cérnák.
Klafa, mi?
Szóval összegyűlt minden ürügy, hogy rendelhessek valami klasszat, sajátost, minőségit. Több cég is foglalkozik egyedi mintás kutyafelszerelés gyártásával, először egy Superman-est néztem ki, de aztán szembejöttek velem a ColorFunDogs designer textiljei. Az Angry Birds**-ös. Jajj. Végem.
Ilyet nekem muszááááj!
** évek óta következetesen tartom magam az elvhez, hogy nem vagyok hajlandó elveszni a számítógépes játékok világában, de a disznóverő verebek beszippantottak.
Ardi a forgókarabiner dacára is képes megtekerni
Körül akartam nézni a honlapon, aztán ott ragadtam pár napra. Kiképző póráz legyen vagy sima? Nyakörvvel egybe vagy külön? Szalaggal vagy textillel díszített? És milyen színű legyen az alap?…
Ugyan Dorcinak van rendes, használható, strapabíró póráza, mégis egy dupla mellett döntöttem, amire mindkét kutyát rá lehet kapcsolni, untam már két külön pórázt tekergetni magam körül. Viszont Angry Birdsből is megárt a sok, úgyhogy az egyik fele képregényhangos lett, meg más az alapszíne is.
Tényleg az enyém?
És nem bírtam ki, berendeltem egy játékvégű pórázt, holott ez már tényleg tök fölösleges. De azért meg tudok ám győzni bárkit (főleg magamat persze), hogy nem az, hiszen a labdát ugyan nem szoktam itthon felejteni, a húzogatós játékot viszont szinte mindig***. Pedig milyen jól jön agilitys feladatok tanításakor, hogy nem szalad száz kört a kutty a zsákmánnyal, hanem helyben tudom jutalmazni egy kis vedd-el-ha-tudoddal.
***a pórázt meg csak nem tépetem szét direkt, tépi magától is a kis szaros. Lásd mint fenn.
Ééén vagyok a legszebb!
Szóval virítunk a blökikkel, még csak egy napja van használatban a cucc, de máris hozzászoktak és többen a csodájukra jártak. Jól néznek ki, na.
Tiszta szerencse, hogy el akarok kezdeni mantrailingezni meg flyballozni Ardival a közeljövőben, mindkettőhöz szüksége lesz hámra. És hát Dorkának is illene valami szép nyakörvet választani.
A tehéngumit pedig simán csak megérdemlik.
