A Világ megmaradt

Csak 2012-nek lett vége, végre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem eléggé kuka volt ez az év, amolyan állóvíz, semmi különösebb előrelépés nem történt. Ha kimarad, észre se veszem.

Ilyenkor valahogy muszájlik értékelést, összegzést írni az évről, hát legyen. Pár dolog azért történt kutyás szempontból.

Ami a legjobb, hogy Dorka a K99 engedelmességi és ügyességi ágazatban is 7-es szinten van, ez azért a 9-es skálán elég menő. Az abszolút ranglistán 53. helyen állunk.

Nyáron először vettünk részt az ELTE-Top Mancs Kutyaetológiai Táborban, részben már írtam róla, de majd még fogok szerintem. Jól sikerült a hepaj, volt fürcsi, kiképzések, agility, fürcsi, etológiai kísérletek, őrző-védőzés, fürcsi, esti borozások, Dorkának játék orrvérzésig, na meg egy kis fürcsi. Az utolsó napokon már felkelni is alig akart az állat, annyira kész volt. Képzelhetitek akkor a többi kutyát.

Ott találkoztunk először Málnával, a tesóval, és Szederrel, az unokaöcsivel. Tiszta bogyósgyümölcs-gyűjtemény, Dorkát kineveztem Ribizlinek.

Táboron kívül is voltunk néhány etológiai teszten, ezekről is lesz még szó.

Ősszel elkezdtünk újra agilityzni, sok köszönet Kaszinak érte, hogy bevállalt minket. Az egy dolog, hogy nekem nagyon tetszik, de Dorka konkrétan erre született. Nem mintha olyan ügyes lenne, csak annyira élvezi.

Beiratkoztam a “Habilitációs kutyakiképző” címen futó OKJ-képzésre, gyűjtöm a használhatatlan papírokat a diplomám mellé… de ebben a témában legalább már van némi gyakorlatom, szemben a metszéssel és társaival. Tavasszal még vizsga is lesz belőle, bizony.

Terveim szerint tovább okosíttatom magam a témában, mozgássérült-segítő kutyák kiképzése az irány. Van némi személyes érdekeltség benne, mert a februári gerinctörésem idején jól jött Dorka fantasztikus felfogóképessége. A derékból hajlás elég felejtős volt hónapokig, úgyhogy ha leejtettem valamit, rögtön négylábú segítségért kiáltottam.

Áprilisban voltunk a zselici Csillagos Égbolt Rezervátumban, tökugyanolyan tiszta az ég, mint Zalában, a somogyi táj meg tökmáshogy gyönyörű. Volt sütögetés is, megállapítottam hogy Büdi nem fél a tűztől, ha abból kajaszag árad.

Laura és Rob a nyomorban

Júniusban Robék elköltöztek , ami persze csak nekünk rossz, mert így nem nagyon maradt megfelelően genya sétapartnerünk (Rob merte egyedül fenékbecsípni, és ezzel a sikítozásig felidegesíteni Dorist). Nekik valószínűleg nagyon is jó a Fülöp-szigeteken, mint a mellékelt ábra mutatja.

Anita is elköltözött Dodistul, mondjuk ő legalább nem annyira messze. Nekem speciel hiányoznak a gunyoros beszólásai.

A két jóság

Viszont megismertük Chilit, kár, hogy nehezen tudjuk összeszervezni a közös sétákat, mert ideális játszótárs, ugyanolyan ördögfióka, mint Dorka. Malinois tutira van benne, másik összetevőként fekete német juhászra tippelnék, mindenesetre egy kegyetlenül okos, élénk munkakutya az eredmény. Rendesen drillezi is a gazdáit, mint anno Dorci tette.

Nagyjából ennyi volt, ja, meg elkezdtem ezt a blogot végre, tervben volt egy ideje.

Ahogy kinézek az ablakon, sötét van és tejfölsűrű köd, úgyhogy indulunk a Gellérthegyre megnézni a kilátást. 😀

Újévre pedig ex-tánccsoportom, a Fairy Tales oszlopos tagjának, Annának jókívánságát tudom csak ismételni:

A jövő évetek legyen frenetikusan szuper!