Annyi minden van, ami elvonhatja egy kezdő kutya figyelmét, lehetetlen úgy tanítani, hogy közben ő a.) szüntelen orrporszívózik b.) a kollegákkal kvaterkázik c.) pillangókat kerget. Hm. Kemény versenytársak mind.
Tiszta sor, ha nem éppen ideális a kapcsolatunk az ebbel – folyton hülyére vesz, szívat, semennyire nem tisztel, lázadozik – , először ezen kell dolgoznunk. Türelemmel, következetességgel, egyszerű szabályok betartatásával (nem húzod a pórázt; arra megyünk, amerre én mondom; akkor eszel ha megengedem, stb.), semmi ordibálás meg felesleges feszültség. Elindult ugyan ezektől a változás az eb viselkedésében, de mégis inkább a fenti programokat választja pórázlevételkor, és magasról bagózik a fejünkre?
Na itt kell bevetni a tudományt.
Ami rém egyszerűen megfogalmazható: legyünk érdekesebbek mindennél. A szagoknál, a többi kutyánál, a pillangóknál. Sima ügy.
Aha.
Lássuk, mit tehetünk:
- játszhatunk – itt is – a hangunkkal: sikkantgathatunk, hujjoghatunk, fütyülhetünk, bármilyen hang jó, ami szokatlan és kizökkent. Ha odakapja a fejét, már esélyesebb fenntartani a figyelmét, pláne ha egy rúd szalámi is van nálunk.
- mozogjunk! Ugrálhatunk, elfuthatunk, szökdécselhetünk idétlen módon. Játszhatunk fogócskát, csak fordítva, mint a kétségbeesett behívással-küzdők: ezúttal mi menekülünk, hogy ő fogjon meg minket. A dinamizmus mindig érdekesebb, mint az ácsorgás, ne feledjük: ragadozók, a mozgás kapcsolja be őket.
- tanuljunk meg örülni neki. Vagyis amikor ránk figyel vagy odajön, ne csak a párizsit toljuk automatikusan a szájába, mert ettől még csak kajaadagoló automaták vagyunk, nem az imádott gazdi. Az imádott gazdi bukfencet vet örömében, dögönyözi, csipkedi, csivitel neki, birkózik vele, pacsizza, vakargatja.
400 tanács kutyakedvelőknek, kutyások bibliája anno. Nagyon találó rajz, csak a kaják felét játékra cserélném.
- oké, ott van végre, ránk figyel, taníthatunk neki valami jókutyához illőt, társadalomnak tetszetőst. Például lábnál követést. Na de hülyék lennénk a melósan kivívott figyelmet unalmas meneteléssel eltapsolni! Jöjjön lábnál tíz lépést, végig örüljünk neki, kapjon kaját, labdát, szociális jutalmat (=dögönyözés, ölelgetés, lásd mint fenn), aztán húzzon játszani, szaglászni, pillangózni. Pár perc múlva megint próbálkozhatunk, a lényeg, hogy ne unja meg.
- a többi feladatra is vonatkozik, hogy legyen vidám hangulatú, vicces. A tök csíra kutyuskánktól ne várjuk el rögtön, hogy úgy teljesítsen, mint egy munkavizsgás németjuhász. Apró részletekben haladjunk, sok oldással, játékkal, jutalmazással színesítve, soha nem az unalomig nyúzva a kutyát.
Suliban hallom néha a berzenkedést, amikor arra kérem a gazdikat, hogy hozzanak finom, érdekes, változatos – és főleg sok – jutifalatot: de hát ne a kajáért szeressen!* Ha megtanulsz izgalmassá válni, nem azért fog.
*pedig a kezdetekkor ez a legegyszerűbben beszerezhető valuta, amivel a figyelmét megvásárolhatjuk. Mint ahogy az alsó tagozatos nebuló még a piros pontért, ötösért kepeszt, csak később lehet neki beadni az “életnek tanulsz”, meg a “lifetime learning” dumákat.
