Sétálni vittem Shianne-t, aztán orvul itthon hagytam a három terelőbajnokot KK-nak, úgyis lefáradtak! felkiáltással. Hát a francokat. Előbb mindhárman viháncoltak, aztán Dorka kidőlt, Ardi viszont fáradhatatlanul nyúzta Shisut. Aki ugyan utálja a kanokat, de a sheltiebogyót elviseli, sőt! néha mintha szeretné is.
Mindenesetre mire hazaértem, csend volt, rend és nyugalom… így kell ezt intézni.
Szóval kelpie, eredetre ausztrál, funkcióra birkapisztergátor. Meg marha. Vagy disznó, csirke, kacsa. Gondolom kenguru is. Terel ez mindent, ami a szeme elé kerül, csak nem csipog olyan idegesítően, mint Ardi, inkább szemmel ver. Ez úgy néz ki, hogy le nem veszi rögeszméje tárgyáról égősárga tekintetét, maximum nekimegy pár útjába lézengő fának, kukának közben. De nem hagyja magát zavartatni ilyen kicsinységektől. Na jó, többnyire az utolsó pillanatban sikerül kikerülnie mindent, de ahhoz képest, mennyire testtudatos (pl. simán tud úgy ácsorogni, hogy két azonos oldali lába a levegőben van), meglepően sokszor gázol le dolgokat.
Teszem azt agilitys akadályrudakat. Ezen a videón pont nem, mert Zsófi kifilézne, ha olyat raknék fel. Amúgy – mint látszik – hihetetlenül kecses és hajlékony kutya, Dorka soha nem lesz ilyen, akármennyit finomodott is a stílusa, kicsit mindig Tank Aranka marad. Ardinak meg nem elég hosszú a teste ilyen eleganciához. Hiába, ezt nagyjából csak ezek meg a borderek tudják.
Igazából mivel csak egy példányt ismerek, elég nagyképű dolog fajtaleírásnak beállítani, de Zsó – aki tök expert a témában – nem hajlandó vendégposztot írni, úgyhogy arra hagyatkozom, amiket mesélt, meg amiket versenyeken láttam más kelpie-ktől. Nincs sok belőlük Magyarországon, nem egy divatfajta, talán mert nem túl könnyű esetek. Értsd ezalatt, hogy abszolúte nem kanapéra való ölebek, kertbe héthosszat kicsapható házőrzők, gyerek-kedvence családi plüssmackók, hanem kőkemény munkakutyák. A kelpie ha nem dolgozhat, megőrül, majd hamar tébolyba rántja környezetét is. Egyszerűen muszáj neki rendszeres fizikai-agyi elfoglaltságot adni. Tapasztalt kutyás kezében csodákra képes, ugyanabba az érzékeny, sztahanovista, gazdája sóhaját leső vonalba tartozik, mint a belgák, németjucik és border collie-k, ráadásul folyton-folyvást megkapjuk mindenkitől séta közben, hogy milyen gyönyörű (meg is sértődőm néha, hogy nem Dorisra mondják. Pedig ő még szőrös is.), cserébe nem nyomták úgy tele velük a reklámokat, mint szerencsétlen borderekkel, szóval valószínűleg ezért sem terjedtek el nálunk annyira.
Pedig ha Shianne-t veszem alapul, abszolút sztárok lehetnének. Igaz, Shisu néha nagyon makacs tud lenni, néha meg olyan mimóza, mint Borsószem királykisasszony, ugyanakkor bolondul kedves azzal, akit szeret, hiperokos, tanulékony, jókedvű, játékos, fegyelmezett. Olyannyira, hogy bár ölni tud a labdáért, de ha az legurul az úttestre, nem megy utána. Fixírozza veszettül, próbálja az Erő segítségével visszaszerezni, de nem lép le. Mint ahogy a legvadabb játék közben sem.
Kénytelenek voltak hát az enyéim is megtanulni ugyanezt, hiszen minden közös séta végén Csigusz beveti a tartalék energiát és kizsarol egy utolsó játékot. Látszik, mennyire szenvednek tőle.
