HHH

Egyrészt Hármashatár-hegy (egykor itt ért össze Buda, Óbuda és Pesthidegkút határa), másrészt így veszed a levegőt, ha biciklivel mész fel. Megtettem nem egyszer, de most kutyák is voltak, sokan, meg más dolgunk is volt (khm… Daubner, ha már ott vagyunk a közelében…), ergo motorizáltan vágtunk neki.

A reggel napsütéssel indult, viszont mire a hegy lábához értünk, szemerkélt az eső. Persze azért felmentünk, szél is fújt, hideg is volt, hó sehol, az eső hol abbahagyta, hol újrakezdte, semmi karácsonyi hangulat (pedig mennyire szerettünk volna havas-szánkós-rénszarvaskutyás fotókat!), de juszt is jól éreztük magunkat. A kutyák pláne, érdekes, hogy cseppet sem zavarja őket az égi áldás, ha rosszalkodni lehet, Lavina különösen beindult, nevéhez méltón zúzott le a domboldalon tökön-paszulyon át. Jól kinézünk, hogy csak erdőben lehet rendesen lemozgatni, benn a városban cammogni alig hajlandó, pedig Doris aztán gyilkolja rendesen. Nem is lett túl hosszú a videó, amiben összevágtam az aktív megmozdulásait, még a madárbirs-bozótba is beleugrik, hogy egy kis nyugta legyen.

Hazafelé elég kussban voltak. Nyugiban végigvárták legalább, míg mi elvesztünk a krémesek, pogácsák, tortaszeletek kavalkádjában (bejgli is, igen, de nem csak holmi snassz diós, mákos, figyelj: marcipános-narancsos! Mmmmm!). Cserébe akinek belefért az feje a pogiszacsiba, megkaphatta a morzsákat. Egyet tippelhetsz, ki volt az.

This entry was posted in falka, galéria, groenendael, játék, mozgás, sheltie, Shianne, túra. Bookmark the permalink.

Comments are closed.