Megvan az a videó, ahol az amcsi kapucnis csávó öt németjucival sétál szoros, zárt alakzatban? Nincs? Előkeresem, várjál, itt van.
Lenyűgöző, nem?
Elsőre én is így gondoltam. De ez nem normális séta. Iszonyú kemény fegyelemmel tartják magukat, nem néznek se jobbra, se balra, nem szaglásznak, farkuk lenn, nem érdekli őket semmi. Csak mennek szorosan a gazdi mellett, mint zombik. A jobb szélső ráadásul konkrétan rádől a mellette levőre, menet közben nekitámaszkodik, időnként be is fordul elé. Ez normális volna? A csávó mögött levőnek különösen élvezetes lehet a séta: nézheti egész idő alatt a gazdi combjainak hátsó felét, szuper.
Más kutyások is inkább szomorúnak és természetellenesnek vélték az ilyen katonás vonulást, nem követendő példának, és többen azt is kiszúrták, amit én elsőre nem (mondjuk mert nem volt türelmem végignézni), hogy 4:24-nél elég egyértelműen elektromos nyakörvre utaló viselkedést mutat a bal szélső: ártatlanul kiszagol egy járókelőre, majd hirtelen nyikkan egyet és kiugrik a bugyijából (nem a járókelőéből).
Hát ilyen áron frászt akarok csendben-rendben sétafikálni.
Persze piszkált azért a dolog, úgyhogy egy szebb novemberi kedden kirángattam Zsófit, Shianne-t meg még két vendégkutyáját a parkba, hogy ilyet mi is tudunk, hogyne tudnánk? Zsó hümmögött kicsit ugyan, de nem mert ellenkezni. Vittünk jutit, labdát… meg öt ebet.
A mi falkánk jóval szedett-vedettebb persze, na meg ugye nem mind saját kutya, ez látszott is. Vacak egyáltalán nem akart mellettem sétálni, letéphetetlen volt Zsófiról. Lavi még csak-csak eljött volna, de az enyéim jóval gyorsabbak, nem győztem bevárni. Shi hajlandó volt velem tartani, meg persze Dorciék, akik Zsóval is gond nélkül sétálnak… ha nem vagyok ott. De mivel én kameráztam hátulról, állandóan hátraszaladtak lecsekkolni, megvagyok-e, és nincs-e valami extra kívánságom. Shishu megszokta, hogy ő kilométerekre előrefut, Lavi viszont lustán lemaradozott, Vacak őrülten tekergett a lábak között, Ardi meg lelkesen csipogva rohangált mindenkihez, áhh, alig téptük a hajunkat negyedóra elteltével. De valamit azért összehoztunk.
