Úgy tűnik, tényleg hagyomány lesz a tavalyi Tisza-parti nosztalgiázásból, idén is sikerült összehoznunk. Jöttek új szereplők, páran elmaradtak, de a mag ott volt, és klassz lenne, ha jövőre jönnének azok közül is, akikre egyáltalán nem számítunk! (Legalább megcáfolhatnátok azokat a hiedelmeket, miket távollétetekben költünk. )
Megint jó sok gyerek jött, hoztak zsivajt, mókát, kutya-macska-ló-kecskenyúzási hajlamokat. A ház macskái érkezésünk hírére épp fellélegeztek volna, de Dorka tapasztalatból, rutinosan menekült és terelt, (persze labdadobáláskor azért lehetett rá számítani), Ardi meg tökre nem tudta, mi van, veszélyesek-e ezek a kicsi, hangos, rohangáló emberporontyok vagy vicc az egész, úgyhogy inkább tartotta a távolságot és onnan ugatott mindenkire, ritkán tudták sarokba szorítani. Ilyenkor vagy kiszedtem (amikor épp a tűztér felé hátrált, extra gyorsan és határozottan), vagy megoldotta, bár akkor Doris azon frissiben lelkesen lelincselte. Nehogy egy pillanatra elnyomatlan maradjon.
A parton újabb sokkélmény várta, mert ott meg én nyesztettem az úszástanulással. Igazából tud, csak nem szeret, úgyhogy hosszasan kell csalogatni labdával, botocskákkal, személyes varázzsal, feszt bizonygatva milyen jó is ez. Dorka közben rombolt befelé ezerrel, de hiába szerelmes rettentően a kiscsirke, a vízbe azért nem követi. Még.
Sajnos a tavalyihoz képest nagyon magas volt a Tisza, híre-hamva nem volt a kellemes homokpadoknak, elég kicsi helyen zsúfolódtunk össze a többi strandolóval törülközőstül, gyerekestül, ergo nagyon kellett figyelnem a blökikre, hogy a játékba melegedve ne gázoljanak át saras tappanccsal mindenkin. Hiába szabadstrand és amúgy is mindenki csupa homok meg dzsuva, mégse várhatom el senkitől az őszinte mosolyt, amikor két fullmocskos turbóeb legázolja. Ilyenkor nagyon jól jön, hogy még agyelhagyásos kergetőzés közben is behívhatók. (És tökre nem ördöngösség a minimum engedelmességet megtanítani nekik, némi odafigyelés kéne a gazdiktól és talán nem lenne ekkora hiátus kutyás strandokban. Vagy legalábbis így lenne valami tárgyalási alap.)
Jut eszembe erről a vízlerázós képről, Timbinél és Dorkánál is sikerült elkapnom azt a nagyon cuki hülyefejet, amikor a lendülettől kb. körbepörög az arca:
Lőttem én is pár képet, de csak telefonnal, ad hoc, semmi kompozíció, fények, izémicsoda. Mégse rángathattam magammal mindenhova a profi fotóst,volt elég dolga nélkülem is.
És itt vannak a némileg magasabb kvalitású fotók:
(Melyekért hatalmas köszönet Vilmosnak. )
