Még egy OKJ-s kutyás végzettségem lett, immár a harmadik, lassan már csak a kutyakozmetikusi meg az állatorvosi asszisztensi van hátra. Előbbi sosenem érdekelt, utóbbit meg papír nélkül is gyakorolhatom dr. Z mellett.
Szóval amit most megszereztem, az a mozgássérült-segítő kutya kiképzéséről szól, kábé azóta vártam erre a tanfolyamra, mióta elkezdtem komolyabban kutyázni, vagyis vagy 7 éve. Csak eddig nem indult. Vagy nem tudtam róla. És biztos, hogy nem Márta tartotta, mert akkor tudtam volna róla.
Ez az a képzés, ami mindig is komolyan érdekelt, aztán beelőzött a vakvezetőzés – amiről soha nem gondoltam volna, hogy egyáltalán szóba jöhet, elég zárt kör, fel se merült, hogy próbálkozzam. Mégis ez lett a fő profilom, persze amikor szembejött a poszt, hogy a rég várt MS meg mindjárt indul, nem sokat vacakoltam, szerencsére a családi pénzügyminiszter is rábólintott, marha rendes pasi, tudja, mióta ácsingóztam erre.
És hát ami a lényeg: Dorcikával végezhettem el. Márta vigyorgott, hogy mostanra higgadt le a csaj annyira, hogy már van türelme az ilyen feladatokhoz. És tényleg. Nyilván sokat nyom a latban, hogy élete tíz éve alatt mindig tanult valamit, sokfélét kipróbáltunk, így friss maradt az agya, elképesztő, hogy mennyire. Vadiúj feladatokat is egész könnyen abszolvált, lásd még villanykapcsolás. Na jó, azzal pont iszonyú sokat szenvedtünk, de annyira belejött, hogy amikor a vizsgán klikkeres formálást húztam, első dolga volt odateperni a kapcsolóhoz és felkattintani, hátha pont ezt akarom. Tündérbanya.
Amitől inkább tartottam, az a kosárcipelés volt, de végül sikerült elfogadtatni vele. Persze soha nem fogja imádni és jutalomnak tekinteni, mint ahogy tenné ha féléves retriever lenne, de én nagyon elégedett vagyok a teljesítményével. A fujszi fémtárgyak felvétele régebb óta megy már, Beus ötlete nyomán kipróbáltam az extra szadit (fémkanálba jutifalat pakolászása, miközben tartja), és még azt is megugrotta. A név szerinti tárgyválasztást meg gyakoroltuk eleget még K99 korunkban.
Viszont az ajtónyitás-csukás elég mumus lett. Tényleg nagyon nehéz feladat, nem is lehet fél év alatt rendesen megtanítani, pláne ilyen matrónának. Nagyon lelkes azért, üti-vágja-rúgja-húzza az ajtót, erősen eszetlenül és teljesen koncepciótlanul. Nem hiszem, hogy erőltetni fogom a továbbiakban. Úgyis az volt a lényeg, hogy én tanuljak egy csomó új módszert, kutyaértést, szociális tanítás know-how-t. Jó is, hogy ennyit kellett várnom, 7 éve a tizedét nem fogtam volna fel a tananyagnak, még most se vagyok biztos a 100%-ban.
És hogy mit csinált mindeközben Ardi? Főleg lelkesen asszisztált, pláne, ha jutifalat került a rendszerbe. Inkább kihívásnak jó a rókafi, neki megtanítani a higgadt apporttartást még gyakorlott MS kiképzőnek is szép feladat. De villanykapcsolásban valószínűleg verhetetlen (jó előtréning volt az Etológia tanszékes képernyőbökéses teszt), csak valaki emelje fel a villanykapcsolóhoz, hogy elérje, vagy készítsen oda többemeletes sámlit.
