Nem a kezdet nehéz…

Nincs már velünk, de – ha már említettem – néhány szó arról, mit is értek a fentiek alatt. Tipikus belga, mert munkamániás, labdafüggő, eszes és villámgyors. Nem az, mert nyugodt, kiegyensúlyozott, amolyan “mindenki-kutyája”.

Ő testesítette meg a klasszikus jó kutyát, könnyű volt vele az élet. A tanítása nem kívánt előképzettséget, könnyen és gyorsan felfogta, mit akarok tőle. Mindenben alkalmazkodott hozzám, csak akkor volt “jelen”, amikor szükség volt rá. Nagyon gyorsan elröppent élete 13 és fél éve, amikor közeledni látszott a vég, leszögeztem: az utód is groenendael lesz. Lehetőleg az ő leszármazottja.

Hosszas kutakodás, intézkedés, tenyésztőkkel való egyezkedés után meglett az utánpótlás Doris, az ükunoka képében. És vele bonyolódott az élet.

Doris ugyanis A tipikus belga juhász.

Megvan benne a munkamánia, ész, gyorsaság. Plusz: akaratos, önfejű, nagyszájú – ugyanakkor kissé gyáva – , bosszúálló, hebrencs, kacér, zsarnok. Pörög, mint a búgócsiga, mindenkit összeterel mindenkivel, a lustább kutyák réme. Addig zaklatja őket ( = két centiről üvölti az arcukba, hogy: gyere már jááátszaniii, teee!) amíg vérbe borult szemmel utánalódulnak. Kénytelenek. Kiborító.

Ergo tökéletesen megfelel a fajtaleírásnak. Cserébe nem szép és totál rendben van az idegrendszere. Ebben eltér sok mai belgától.

Az egyetlen parancs, amit 100%-osan, bármikor teljesít, az a “tojd le, mit mondtam” (© KK). Ételmaradék nincs tőle biztonságban. Ha meglát egy kutyát, vagy csak az ugatását hallja, kiló hússzal kilő és alkalmi süketté válik.  Gondolkodás nélkül bosszant dobermanokat és pitbullokat, ha azok leállnak ezen csodálkozni, feltörli velük a parkot. Nála a “picit pihenek” úgy néz ki, hogy könnyű vágtában köröz naplementéig.

Mikor kiderült, hogy nem egészen ilyen lovat kutyát akartam, választhattam: vagy visszaadom a tenyésztőnek (ha-ha, na persze!), vagy felveszem a kesztyűt…és felnövök a feladathoz. Utóbbi lett.