Mióta sheltie van a családban, újra meggyűlt a bajom az egérárpa termésével, vagyis toklásszal. A gröninél nincs gond, valahogy kifordul a szőréből, vagy legalábbis nem nagyon vándorol benne.
Nem így a shetlandinál, meg valószínűleg a legtöbb szőrös kutyafajtánál.* Legalábbis akiknek kicsit is göndör vagy gyapjasodásra hajlamos a bundájuk. De nincsenek védve a rövid fazonúak sem, ujjak közé, szembe, orrba vígan beleáll a kis genya. Csak előrefelé halad, tehát ha egyszer bement valahol, nem nagyon jön ki. Áprilistól július-augusztusig támad, mostanra az erősebb záporok már leverték a nagyját, de még mindig bőven találni.
*A spánielem füléből minden nyáron cirka kéthetente szedett ki mélyen befúródott növénydarabokat az állatorvos, persze a gyakori kurkászás nem tett jót az érzékeny hallójáratnak, hegnyomokkal járt minden beavatkozás. Dolly imádott úszni, gyakran tette is, a fülébe jutott víztől azonban feláztak ezek a sebhelyek, könnyű táptalajként mindenféle fertőzésnek… csúf vége lett sajnos.
Tele a net csodás fotókkal ilyen esetekről, nézni is brrr, hát ha még a saját kutyád jár így. Amit tehetsz:
- séta közben többször is nézd át az állatka bundáját, ne csak amikor hazaérsz. Beleáll egy ilyen kis izé és öt perc múlva akár nyom nélkül el is tűnhet. Sokkal egyszerűbb kiszedni, amikor még látszik.
- ha találsz, és kiszeded, győződj meg róla, hogy sikerült teljesen eltávolítani. Könnyen széteshet kisebb darabokra és a kutyában maradó rész ugyanolyan kárt okoz.
- ha a kutya eszelősen rázza a fejét, fülét, manccsal dörzsöli, a fülében keresd. Ha már nem látod, ne kotorj utána ujjal, csipesszel pláne, mert csak felsérted a bőrt. Teperj állatorvoshoz. Ha elbírod, emeld fel és a fejét szorítsd magadhoz, ne kerüljön még mélyebbre a hallójáratban a fejrázástól.
- ha feszt prüszköl, pláne véreset, az orrába ment. Általában lejjebb megy a garatig, onnan vagy felköhögi a kutya, vagy lenyeli. Azért állatorvos itt sem árt.
- szemét dörzsöli: állatorvos.
- sokat segíthet az ujjak közén, fültövön, ivarszervek tájékán rövidre nyírt szőr.
- tűzre vet ezért az összes tenyésztő, de bozontosabb ebeknél az egész testfelület nyári fazonírozása sem árt.
- ha folyton nyalja a mancsát, vizsgáld meg. Jó eséllyel találsz egy bemeneti nyílást, ez önmagában is kitűnő bacibejárat. Ha benne van már a toklász a sebben pár napja, jó eséllyel duzzadt és piros az egész terület. Kitaláltad: irány a doki. Vagy feltesz egy dunszkötést, és ha szerencsétek van, kijön a cucc, vagy szike.
- környezeti rásegítés: nyírd a kerted, előkerted, ne hagyd beérni és magot szórni. Május-júniusban sárgul, még zölden kell lekaszabolni.
Hiú ábránd, hogy egyszerűen nem mész toklászos területre sétálni, mert mindenütt ott van, ahol kicsit is elhanyagolt a flóra. Útszélen, mezőperemen, város közepén akár. Tipikus ruderális növény, tehát időnként bolygatott területek, romtalajok főszereplője, ahol folyamatosan vegzálják (kert, ápolt park), vagy ahol soha (erdő, mező), ott nem fordul elő.
Sajnos mivel szinte csak a kutyásoknak okoz gondot (na meg néha beleakad a járókelők zoknijába, na bumm), nem várható akkora hiszti és ellenkampány, mint a másik útszéli csavargónál, a parlagfűnél. Értem én, hogy az egyik csak esztétikai probléma, a másik egészségügyi (az állati jóllét nem bír számítani, na), de például remekül mutatna a (sokszor hájpolt) közmunkás-foglalkoztatási statisztikákban némi kertészkedés, nem? Nem?…
Vagy csak nekem kellemetlen, ha ilyen látvány fogad egy ország repülőteréről a parkolóba kilépve? (A városba vezető út már csak a ráadás.)
