Elvadult a helyzet

*wikipédia: (…) szintén vadásznak nevezik a vadakat kikapcsolódásból, szórakozásból kilövő azon civil személyt is, aki rendelkezik hivatalos vadászengedéllyel – a poszt elsősorban róluk szól, nem a tényleges, átgondolt, szakértő vadgazdálkodást végzőkről.

Ez volt az egyik lábjegyzete hurrikánt kavaró előző posztomnak, sokan nem jutottak el idáig, vagy annyira felhúzták magukat a végére, mint én az írásakor.

Úgy érzem, meg kell követnem a vadgazdákat. Heves felindulásomban nem húztam egyértelmű határvonalat köztük és a hobbivadászok között. Minden olyan érintettől tehát elnézést kérek, aki a vadállomány egészségét, fenntartható méretét szem előtt tartva végez észszerű, józan, átgondolt, felelős populációszabályozást, erdőgazdálkodókkal és természetvédelmi mérnökökkel egyeztetve.

Viszont továbbra is úgy vélem, valami nagyon nagy baj van az állománykezeléssel, ha hajtóvadászatot kell kiírni több kerületben. Nagyon remélem, a tájékoztatás nem merül ki a honlapon közzétett felhívásban, hanem a helyszínen sem éri kellemetlen meglepetés azt, aki nem tudott róla/ nem telefonált, vagy hiába.

Amúgy meg nem győzöm eleget hangoztatni: akinek nem inge, ne ráncigálja magára.

Számítottam rá, hogy lesznek sokan, akinek nem tetszik. Azt viszont nem értem, hogy mitől ilyen frusztrált az, aki gyűlölködve, személyeskedve kommentel, hiszen nála a jog, a fegyver, az összetartó vadásztársadalom. Mibe tenyereltem bele, mitől félnek ennyire?… Akárhogy is ordibál egy blogger, nem fog törvénymódosítást, élmény-vadászati tilalmat, túrázó-forradalmat elérni. A kutyások, kirándulók csak megtűrtek erdőn-mezőn, szétforgácsoltak, megosztott erejűek, hőbörgésük pont a tehetetlenségükből ered. Hisz ha kiabálnak, felháborodnak, csak képenröhögik, lesajnálón grinpíszesezik, fenyegetik őket. Jönnek az arrogáns hülyevagyhozzával, a vadgazdálkodás köpenye alá bújással, az eltereléssel; a haszon- és húsállatok nyomorával, a felelőtlen kutyatartással, az elszaporodó ragadozóállomány rémével.

Meg hogy az erdő nem közterület.

wikipédia: A közterület jogi (elsősorban közigazgatási jogi) fogalom. Minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterületet jelent, amelyet – rendeltetésének megfelelően – bárki használhat (tehát közhasználatú) és amely ekként van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.

Szóval ez erősen kötözködés, mert persze lehet magántulajdonú is az erdő, de itthon többnyire (60%) állami tulajdonban van. És akkor lásd mint fenn. Oké, a kirándulók valóban nem járulnak hozzá a fenntartásához, cserébe a vadászok igen. Mint ahogy az utak karbantartásáért főleg az autósok fizetnek. Akkor ezt azt jelenti, hogy vegzáljuk a gyalogosokat?

Hosszan felépített anyázásuk pusztába kiáltott szó, mert nem fogok beengedni a blogomra – amiben sok munkám van, és mellesleg fizetek a domainért és a tárhelyért – személyeskedő, engem és a hasonvéleményűeket ostobázó, alázó tartalmakat. Attól, hogy van kommentelési opció, én még moderálok. És meg is szüntethetem ezt a lehetőséget. Lehet megállapítani, hogy nem bírom a kritikát, de a lehülyézés nem kritika. Az ultimate érv, hogy nem értek hozzá, és mint ilyen, minek írok róla egyáltalán; lásd mint fenn, ez az én házam. Aki visszaélt a vendégjoggal, és az előszobámba brunyált, kivágtam. Aki valódi érvekkel jött, és indulatos hangvételem dacára normális vitát kezdeményezett, beengedtem.

Sokan kikérték maguknak a hangnemet, igen, valóban ordibálós lett, évek frusztrációja, keserű tapasztalata jött ki a posztban. Ha nem tetszik, ne gyere ide, ne olvasd. Én létrehoztam egy játszóteret magamnak, azt csinálok benne, amihez kedvem van. Nem más oldalakra, fórumokba járok őrjöngeni, hanem a saját homokozómat öntöm tele.

Szomorú egyébként, mekkora indulatokat kavart a poszt pro és kontra. Robbanógóc a téma, mint oly sok egyéb. A vadászrühellő oldal dühét persze értem, de valahol az ellentábort is. A nagy többség elítéli őket (és nem csak a hobbivadászokat, hanem a gazdálkodási célú vadászatot is en bloc, bár az is igaz, hogy nemritkán átfedések vannak), a média pedig nem csak a kutyatámadásokat, de a vadászfegyveres atrocitásokat is erősen kiszínezi. Simán el tudom képzelni, hogy nem az agresszív, pökhendi vadászok vannak többségben, viszont ők látszanak jobban. Kutyáséknál is a neveletlen, viselkedésproblémás dögét szabadon zúzni engedő hülye gazdákról szól a híradás, nem az iskolába járó, felelős sokakról. Ugyanakkor szerintem nem nekünk kell tenni azért, hogy ne legyen ennyire rossz a vadászat megítélése. Nem nekünk kellene vadászatra járnunk, hogy úgymond belekóstoljunk, hisz zsigerileg iszonyodunk az egésztől. Nem nekünk kellene szakkönyvekbe temetkeznünk vadgazdálkodasról, erdészetről*, ezzel az erővel semmiről nem lehet véleményünk, amibe nem ássuk bele magunkat bányamélyen. Akik viszont igen: bizony övék a véleményformálás terhe.

Úgy van ez valahol, mint a Bayerische Motorwerke autóival. Remek kocsik, német precizitás, szép, jó, hasznos, erős. Aztán a felébe beleülnek olyan surmók, akik telibeszarják a közlekedési szabályokat, bunkóznak, leszorítanak, mert úgy érzik, az a tisztes összeg, amit leperkáltak a járgányért, feljogosítja őket erre. A másik fele és a többi autós pedig szívja a fogát, anyázik és rühelli őket. És nem az a megoldás, hogy akkor ők is vesznek egy X6-ost.

A fegyver óriási felelősség. Önuralmat, körültekintést, bölcsességet követel. Számomra nem kicsit félelmetes, ha valaki, aki tartására jogosult, egy blogposztban megfogalmazott, szemmel láthatóan erős felindulásból írt véleményt ennyire nem tud a helyén kezelni. Hogy nem tud legyinteni, hogy hülye frusztrált tyúk mit firkálgat, kit érdekel, hanem veszi a fáradtságot és regisztrál, erőből érvel, kioktat, meg akar büntetni.

És ha a vita nem a virtuális térben folyna?…

*amúgy én megtettem, és mégis azt kaptam meg, hogy gőzöm nincs a témáról. Két év természetvédelmi mérnöki képzés gyakorló vadgazdák, erdészek, természetvédelmi őrök között, egyetemi tanárok által smafu. Rendszeres erdőjárás lóháton, gyalog, biciklivel dettó. Lovasok, kutyások, kirándulók beszámolói: mind kitaláció, túlzás. Külföldieket (is) vadásztató hajtóké szintén.