Ahhoz képest, hogy egy belga és egy skót kutyánk van, kriminális, amit művelnek. Beismerem, főleg a belga. Szemerkélésnél kicsit erőteljesebben esik az eső, és képes totál behisztizni, hogy na nem, dehogy megy sétálni és néz rám megütközve, hát hülyevagy?!
A skót egy fokkal jobb azért, ő csak ezektől az utóbbi napokban dívó özönvizektől akad ki. Egyébként lelkesen trappol át a pocsolyákon (egyáltalán nem úgy, ahogy az ember egy ilyen kecses, kényes küllemű állatkától elvárná) és azt se bánja, ha Dorka időnként meghempergeti a sárban, de ez a mostani már neki is sok: emelgeti a praclijait és néz rám tanácstalanul.
Arra is olyan vizes, mint erre?
Tegnap megszívták, mert a legnagyobb zuhé idején (ha lehet egyáltalán különbséget tenni a “szarrá ázom” és a “bugyimból is facsarni lehet”-erősség között) vittem le őket pisilni, lelkesen tülekedtek kifelé. Ardi még csíra, úgyhogy őt továbbvitte a lendület, Dorka viszont ahogy meglátta, mi van, bámulatos reflexszel fordult sarkon a – még csukódó – kapun visszaslisszolni.
Nemcsak hogy elálltam az útját, de még a kapualjból is kizargattam, ahova behúzódott ritka szerencsétlen fejet vágva. És amikor nagyon gyűlölt, lefényképeztem. Ardit dettó, ha már ott volt. Gazdi az ilyen?!
Nem mindig van ez így. Ha buli van a láthatáron, pláne Shianne-nel, magasról tesznek az időjárási anomáliákra, mennek keresztül tökön-paszulyon-pocsolyán:
végre hazafelé
De aztán hazafelé menet végig törülköznek a lépcsőházban a falakon, Ardi hatalmasat hentereg a földszinten kitett szőnyegen, és itthon az ajtóban illedelmesen tartják mindketten fejüket-hátukat-lábaikat dehidratálásra. Ha annyira varacskos az állapotuk, hogy kádra ítélem őket, kevésbé szeretnek és utána mártírsóhajjal nyúlnak el a szőnyegen; kutyaélet ez!
A ti kutyátok hogy bírja?
