Egy felnőtt, egészséges kutyának 42 foga van, átlag fejformánál ollós harapással*. Dorkának 40 és fél, mert egy nem nőtt ki egyáltalán, egy meg félbetört egy haver láncnyakörvén.
* a felső fogsor kicsit előrébb van, mint az alsó, és szorosan zárnak.
Ehhez képest Ardbeg, újkeletű nevén Sarlacc 48 agyarral bír.
Sokan lecápázzák, az is jogos. Valamiért hat tejfoga sziklaszilárdan megült az ínyében, nem mutatva semmi lazulási hajlandóságot még hetek múltával sem. Állítólag ez simán előfordulhat sheltie-knél, de egyéb minikutyánál is.
Az esztétikai furcsasággal simán együtt tudok élni, sőt szerintem még vicces is, viszont kezdett mindenféle gusztustalanság beszorulni a tej- és a maradó fogak közé. Amúgy is penetráns szájszaggal bírt a kisállat**, de kezdtem aggódni, hogy nem a rohadni, szuvasodni kezdő fogatól ered-e. A szájszélét is szanaszét gyűrték a plusz rágók, és bár az ínyét nem bántották és valahogy úgy helyezkedtek, hogy a harapásban sem akadályozták a kisegeret, ideje volt állatorvost rántani.
** de annyira, hogy reggelre megfájdult tőle a fejem, pedig nem az ágyban alszik, csak mellette.
Mint kiderült, nagyon is, pedig vacilláltunk, hogy várunk az ivartalanításig és akkor megússza egy altatásból, de a töketlenítéshez még túl fiatal. Két tejfog mély gyökérrel rendelkezett, az életben nem jöttek volna ki maguktól, a harmadik valóban kezdett szétkorhadni benn az ínyben, a két kis felső metszővel(I1) pedig jó sok, mögéjük ragadt dzsuva is kiszabadult.
Az egy dolog, hogy a műtét óta sokkal bátrabban játszom vele rongyozós-huzigálóst, nem parázok attól, hogy kitépem vagy eltöröm a fél protkóját…
… de végre nem olyan a lehelete, mintha hetekkel ezelőtt meghalt volna benne valami!