Vannak a mi házunk táján is, hát hogyne lennének. Még a világokos bordercollie-nak is, bizony ám, a lükécske shetlandiról nem is beszélve. Dorcinak elvétve, talán csak a vízmánia (mindig bele kell menni minden tócsába, folyóba, akár januárban is), a járókelők előtti célzott keresztbe-kóválygás (mintha véletlenül tenné, de túl sok a véletlen), és a reggelenkénti derült égből pocak (tünetei: rohamszerű hanyatt-hemperedés, közben vigyorgás és ütemes dobolás farokkal a közeli bútordarabon) sorolhatók ide. Shianne-nek meg szinte egyáltalán semmi.
Na de a másik kettő. Vacaknak van egy pár, fő helyen az állandó, őrült tereléssel, ami nem kicsit idegesítő egy idő után – ez az idő kábé a harmadik hasraeséskor jön el, de hiába érzi meg ő is, ha áttaknyolnak rajta, ez nem állítja meg a dervisezésben – , viszont a nyári locsolófej-támadás szerintem nagyon vicces és cuki. Míg a többi kutya úszni szeret és a permetező vizet elkerüli, Kacat pont fordítva, meg se lepődünk rajta.
Ardi meg… melyikkel kezdjem? Legritkábban a brokkoliba*ás fordul elő, de azért stabilan ott van. Két évnél is régebben lett töketlenítve a jószág, nem is izgul lábamra, kutyákra (na jó, azért tüzelő szukák közelében bepróbálkozna néha, bár többnyire a fejüknél nyomul, annyira fogalmatlan erről az egészről), de a plüssbrokkoli… az überszexi és ellenállhatatlan, puha, zöld, mmm! lásd be, te is ráizgulnál, ha lenne ilyened az IKEÁból. Pláne, ha répa. Vagy óriáscsótány. Vagy a legújabb, a giga méretű plüss fogkefe, fogkrémmel. Most komolyan, mit szívnak ezek a svédek, hogy ilyen gyerekjátékokat varratnak a tajvaniakkal?!
Na de nekünk brokkolink van, immáron csupasz, mert Ardi első dolga volt, hogy a csinos konyharuha-mintás szoknyácskát leműtse a nőről, a lábak is hamar áldozatul estek, legalább nem tud elfutni, a dögösségen meg nem ront. Néha Dorka is rákíván, ő mondjuk csak huzakodni akarja, hozza nekem, persze Ardi azonnal odakotnyeleskedik, rácsimpaszkodik, aztán Doris húzza, a sheltie meg a túlvégen dugja izomból. Elég nagy zöldség, elférnek rajta.
Aztán. Kábé nyolc hónapos korában kezdte emelni a lábát pisiléskor a kis bundásegér, némi idő elteltével már többnyire azt is eltalálta, melyik oldalit kell, mostanában gyakran kapar is utána, hisz ő a környék legnagyobb kanja, ha valaki esetleg nem tudná. Na de hogy a jelölendő oszlop körüli pörgettyűzés honnan jött kábé kétéves korától, arról dunsztom sincs. Nem lehet egyszerű az elsőkkel lépegetni, a hátsón ugrálni, és közben folyamatosan csövelleni is. De megoldja.
A körbeforgás kakálás közben is megvan, a legtöbb kutya csak sz*rás előtt pörög, ő folyamatosan közben is, nemhiába érdemelte ki hasmenősebb kölyökkorában a fospetárda becézetet, minden irányba lőtt. Extraként a bal hátsó lábát a füle mellé emelinti, na ennek magyarázza meg valaki az evolúciós hátterét.
Persze az jön ki ebből az egészből, hogy a szukák aranyosak, Ardi meg egy perverz kis disznó, de hát nagyjából tényleg. Megbocsátjuk neki, mert még így is elviselhetetlenül cuki.
