Hülyécske szokások

img_8526Vannak a mi házunk táján is, hát hogyne lennének. Még a világokos bordercollie-nak is, bizony ám, a lükécske shetlandiról nem is beszélve. Dorcinak elvétve, talán csak a vízmánia (mindig bele kell menni minden tócsába, folyóba, akár januárban is), a járókelők előtti célzott keresztbe-kóválygás (mintha véletlenül tenné, de túl sok a véletlen), és a reggelenkénti derült égből pocak (tünetei: rohamszerű hanyatt-hemperedés, közben vigyorgás és ütemes dobolás farokkal a közeli bútordarabon) sorolhatók ide. Shianne-nek meg szinte egyáltalán semmi.

Na de a másik kettő. Vacaknak van egy pár, fő helyen az állandó, őrült tereléssel, ami nem kicsit idegesítő egy idő után – ez az idő kábé a harmadik hasraeséskor jön el, de hiába érzi meg ő is, ha áttaknyolnak rajta, ez nem állítja meg a dervisezésben – , viszont a nyári locsolófej-támadás szerintem nagyon vicces és cuki. Míg a többi kutya úszni szeret és a permetező vizet elkerüli, Kacat pont fordítva, meg se lepődünk rajta.

Ardi meg… melyikkel kezdjem? Legritkábban a brokkoliba*ás fordul elő, de azért stabilan ott van. Két évnél is régebben lett töketlenítve a jószág, nem is izgul lábamra, kutyákra (na jó, azért tüzelő szukák közelében bepróbálkozna néha, bár többnyire a fejüknél nyomul, annyira fogalmatlan erről az egészről), de a plüssbrokkoli… az überszexi és ellenállhatatlan, puha, zöld, mmm! lásd be, te is ráizgulnál, ha lenne ilyened az IKEÁból. Pláne, ha répa. Vagy óriáscsótány. Vagy a legújabb, a giga méretű plüss fogkefe, fogkrémmel. Most komolyan, mit szívnak ezek a svédek, hogy ilyen gyerekjátékokat varratnak a tajvaniakkal?!

Na de nekünk brokkolink van, immáron csupasz, mert Ardi első dolga volt, hogy a csinos konyharuha-mintás szoknyácskát leműtse a nőről, a lábak is hamar áldozatul estek, legalább nem tud elfutni, a dögösségen meg nem ront. Néha Dorka is rákíván, ő mondjuk csak huzakodni akarja, hozza nekem, persze Ardi azonnal odakotnyeleskedik, rácsimpaszkodik, aztán Doris húzza, a sheltie meg a túlvégen dugja izomból. Elég nagy zöldség, elférnek rajta.

Aztán. Kábé nyolc hónapos korában kezdte emelni a lábát pisiléskor a kis bundásegér, némi idő elteltével már többnyire azt is eltalálta, melyik oldalit kell, mostanában gyakran kapar is utána, hisz ő a környék legnagyobb kanja, ha valaki esetleg nem tudná. Na de hogy a jelölendő oszlop körüli pörgettyűzés honnan jött kábé kétéves korától, arról dunsztom sincs. Nem lehet egyszerű az elsőkkel lépegetni, a hátsón ugrálni, és közben folyamatosan csövelleni is. De megoldja.

 

A körbeforgás kakálás közben is megvan, a legtöbb kutya csak sz*rás előtt pörög, ő folyamatosan közben is, nemhiába érdemelte ki hasmenősebb kölyökkorában a fospetárda becézetet, minden irányba lőtt.  Extraként a bal hátsó lábát a füle mellé emelinti, na ennek magyarázza meg valaki az evolúciós hátterét.

Persze az jön ki ebből az egészből, hogy a szukák aranyosak, Ardi meg egy perverz kis disznó, de hát nagyjából tényleg. Megbocsátjuk neki, mert még így is elviselhetetlenül cuki.

This entry was posted in belga, sheltie. Bookmark the permalink.

Comments are closed.