Akasztják a hóhért, vagyis mostanában én szorulok kutyaszitterre. Az egy dolog, hogy most, fél év együttélés után döbbentem rá, hogy Krafi eddig alig volt egyedül hagyva, és akkor is kutyatársaságban volt, ennek köszönhetően mostanra szép, egészséges, méretes szeparációs stresszt fejlesztett magának, na de ha ezzel időben el is kezdtem volna foglalkozni, akkor se hagynám 10-12 órát egyedül, míg a kertészetben gürcölök.
Mivel azon barátaim, akikre eddig nyugodt szívvel bíztam a kutyáimat, innen 300 km-re laknak, fel kellett térképeznem az itteni lehetőségeket. Legkedvencebb kutyás barinőm egyrészt egyetemista, másrészt ilyentájt szinte minden hétvégén elnyeli valamelyik fesztivál, szóval ő talán havonta egy-egy napra jöhet szóba. Másik itteni kutyás ugyan szívesen vállalná, de a saját kutyája nem igazán bírja a konkurenciát. Szereztem pár új barátot, az ő kutyáikkal Krafi eleinte úgy tűnt, passzol méretben, de mostanra centiben is nagyon túlnőtte őket, egóban meg… hajajj. Inkább nem kockáztatnám a friss ismeretségeket azzal, hogy bájos szőrmókom szétterrorizálja kiskedvencüket – kb. ugyanazt csinálja velük, mint a plüssjátékaival, kipipálja az egész marcangolós-lebirkózós-megdugós menüt.
Panzió szinte az egész környéken nincs, mert olyan hatósági feltételei vannak, hogy aki azt teljesíteni tudja, nem szorul rá, hogy aztán az egyes gazdik nyűgjeihez alkalmazkodjon (hisztis nép ám a kutyás (is)). Ha van pár hektárnyi területed olyan környéken, ahol nem zavarja a szomszédokat az ugatás, ha létre tudsz hozni egy megfelelő épületet az előírt számú, méretű és minőségű helyiséggel, megfelelteted mindezt a járványügyi előírásoknak is, akkor nem oszt vagy szoroz a költségvetésedben az a kutyánkénti 30€, amit a panzióztatásért kérsz. Persze ha elvetemült kutyás vagy, egyéb fix bevétellel, szerelemből megcsinálod.
Na, ilyen elenyészően kevés van.
Napközire, panzióztatásra viszont óriási az igény a környéken, anno, amíg csináltam, kézről-kézre adták az elérhetőségemet a gazdik. (Ott bukott meg a dolog, hogy fogalmam sem volt, milyen procedúrának is kellett volna kitennem magamat. Egyéni vállalkozóként dolgoztam, a tevékenységi körömben benne volt, hogy kiképzés, felügyelet, tanácsadás, számlát adtam, adót fizettem, mi kellhet még? Gyanútlanul vigyáztam mindenki kutyájára, míg a kedves szomszéd rám nem hívta a hatóságokat, ugyan ő azért, mert szerinte állatkínzó vagyok, de ha már ott volt helyi önkormányzat két összevont szemöldökű képviselője, alaposan körülnéztek minden tekintetben is. Még Dorci miatt is megbüntettek, mert nem fizettem utána ebadót… igaz, egész Grazban nem kell, ennek utánanéztem. A városhatártól 500 méterre viszont már de, erről viszont sehol egy büdös kukk nem volt a faluhivatal honlapján.)
A kereslet ahol ennyire bőven megvan, ott lesz kínálat is. Szerintem eléggé szürkezónás, de működik. Biztos van más fóruma is, én egy – több – Facebook-csoportról tudok, ahova az is posztol, aki szittert keres, meg az is, aki ily szolgáltatást kínál. Még csak azt se mondhatni, hogy biztos azért hunynak szemet a hatóságok, mert mindenki úgy tesz, mintha jófejségből vigyázna vadidegen blökikre, mert volt, aki simán odaírta az árat is. De általában nem teszik. Amikor feladtam egy hirdetést, hogy na akkor itt van ez a kis bolyhos izé, és milyen tündibündi, meg szobatiszta, meg szuperokos, akkor csak feltételeztem, hogy ugyanúgy kábé 20-25€-ért lesz a napközi, mint a barátnőm által ajánlott (és bevált, csak épp foglalt) kutyaszitternél.
A jelentkezőket eleinte az alapján szórtam meg, hogy ki lakik valamennyire a lakhely-munkahely útvonalam közelében. Volt egy rettentő cuki kiscsaj, aki nagyon gyorsan rám írt, hogy ő aztán tényleg szívesen, de kb. 6-kor kellett volna otthonról elindulnom, hogy miután elvittem hozzá a terroregeret, beérjek fél 9-re a kertészetbe. Szóval ő sajnos rögtön kiesett, nem baj, voltak még számosan, akik a kerületemben vagy a közelében laktak.
Anno, amikor én panzióztattam, volt egy olyan előfeltételem, hogy a gazdi a tényleges felügyelet előtt jöjjön el hozzám kutyástól, igyunk egy kávét, beszélgessünk, és közben nézzük meg, hogy jön ki a kutyája az enyéimmel, no meg velem. Volt, akivel már itt elköszöntünk szimpátia híján, volt, akivel el kellett volna, csak úgy voltam vele, attól, hogy a kutya kinn a teraszon oldalba hugyálja a kanapét, attól még biztosan szobatiszta. (Nem volt.) Szerettem volna valami hasonlót a felügyeletre jelentkezőknél is elérni, magyarán hogy elvinném hozzájuk a kismókust még nem élesben, ismerje meg a helyet, az embert, ne egy vadidegen környezetbe suvasszam be röpke 11 órára.
Itt már csökkent a szóba jöhető jelöltek száma. Jött egy némber, aki ragaszkodott hozzá, hogy egy parkban találkozzunk, ne nála, mert jajj, kicsi a lakásuk, ja és amúgy nem ő fog vigyázni Krafira, hanem a pasija, aki amúgy azért nem jön el a parkos találkozóra, mert csak spanyolul beszél, és zavarban lenne emiatt. De amúgy ő full tapasztalt szitter ám, egy csomó ügyfele van, majd küld egy videót egy ágyban fetrengő kutyáról, hogy nála ilyen soruk van az ebeknek. Szuper. Nem győzött meg.
Aztán jött a következő, aki tőlem két utcányira lakik, király, legalább nem kell meló előtt tök másik városrészbe elbumliznom. Benne volt a találkozóban is, persze, menjünk csak, szívesen lát. Aztán rákérdeztem az árra, mert tisztázzuk inkább előre mégis. Erre elkezdett ötölni-hatolni, hogy hát tulajdonképpen ő még nem csinált egész napos felügyeletet, csak pár órásat, és igaz, hogy ott két kutya volt, és az egyiknek speciális diétára volt szüksége speciális odafigyeléssel, de hát akkor ő 10€-t kapott egy órára, szóval akkor ez lenne az ár. Érezte azért, hogy 110€ kicsit esetleg húzós, úgyhogy nagy kegyesen felajánlotta, hogy 50. Mondom, mások 20-at kérnek, egye fene, adok 30-at, mert nagyon meg vagyok szorulva, holnapután meló, és még nincs meg, hol kempingezik a Böbe. Száját húzva írta vissza, hogy 40-nél kevesebbet nem tart reálisnak. Érted, szinte nullkilométeres tapasztalattal, úgy, hogy a legtöbb jelentkezőnek vagy van kutyája, vagy menhelyen dolgozott, vagy állatorvos-hallgató, vagy asszisztens, tréner, ilyesmik… (Én akkoriban 30-at kértem, ha ott is alszik a kutya, amúgy meg 25-öt.) Félretettem ZS tervnek, de kerestem tovább.
A negyedik azzal kezdte, hogy otthon hagyhatja-e a kutyát mintegy 5-6 órára, mert neki dolga van. Hát kösz, klassz indulás, kuka. Az ötödik hezitálás nélkül közölte, hogy 35 per nap, oké, ment a talonba, ha nincs más, jó lesz… aztán végül találtam kettőt is, akik 20€-ért vállalták, a közelben laktak, és az egyik ráért pont akkor, amikor kellett, szóval megoldódott a kérdés.
És ekkor futott be a csúcs ajánlat! Erre vártam egész eddig, komolyan.
Extra kedvezménnyel, mert ennyire cuki a kutya, meg hát azért mégse tud aranyfóliából levő kakiszacsit villantani, 85€ egy napra. Amúgy 110 lenne, örüljek.
Örültem a szerencsének.
