Szilveszteri poszt 2.

Petárda, tűzijáték és társai. Még mindig. Hát érezzük jól magunkat, persze, ki kell ereszteni a gőzt így év végén. (Mintha ez naptár által irányítható volna. )

Akár mások riadalma, sérülése, anyagi kára, állatainak jólléte árán is?!

Érdekes lenne (dehogyis az…) teljesen tudományos alapokon megvizsgálni, milyen IQ- és társadalmi tartományba tartoznak azok, akiket komolyan a fény, a zaj, a füst és környezetük szívzökkentő rémülete szórakoztat, EQ-t ne is mérjünk, mert nem éri el az alsó határértéket. Csak a gyerek miatt csinálod, mert imádja? hát hogyne! És meg is áll a fejlődésben, ha ezen igénye nincs kielégítve!

Amit a rettegő többség tehet: beengedi csóringer állatkáit, Assisi Szt. Ferenccé vagy Pocahontas-szá változik, hogy a madarak, kóbor- és vadállatok is menedéket lelhessenek nála, ad nekik enyhe nyugtatót, feltekeri a Sas-kabarét (kabaré, hogy ez még mindig van), és csendben együtt reszket velük a dunyha alatt.

Csirkével, kecskével, lóval is. Csak semmi diszkrimináció, parázik mindenki. Mindezt azért, mert szilveszter van, juhéé.

Sötétedés után sétáltatás kizárólag hámmal ÉS nyakörvvel, nyakörvön bilétával, pórázon, kettőn a biztonság kedvéért, rég betanulva az állatmentők telefonszámát, a chipleolvasó helyeket, ügyeletes állatorvosok elérhetőségét. Mert az ötperces pisi-séta alatt is történhet bármi.

És hogy este tényleg csak egészségügyire kelljen levinni, előtte még napközben jól lefárasztani, mint ahogy tették nagyon sokan a vitorlázó repülőtéren és a környező erdőkben. Derűs, napsütéses, csípős nap volt, tudta feledtetni, hogy eljő a sötétség és vele a durrantrollok.

Már gyülekeznek.