Boldogok a sajtkészítők. Benne vannak ők is az Országos Képzési Jegyzékben, tehát bárki előtt nyitva a lehetőség, hogy OKJ-s sajtkészítő legyen, hasonlóképp aranykalászos gazda, műkörömépítő és CNC gépkezelő. Vagy akár habilitációs kutya kiképzője. Ha ez utóbbi már megvan, akkor pedig semmi sem tarthatja vissza attól, hogy jelentkezzen a “vakvezető kutya kiképzője” nevezetű tanfolyamra.
Pláne, ha a munkahelye kötelezi rá. Mondhatni: motivált voltam.
Az előzmény-tanfolyamhoz képest most csak 3 modul volt, vakvezető kutyák kiképzése, munkába állításuk, és a látássérülésről/rehabilitációról szóló. Összvissz 40 tétel, piha, gondoltam. Persze a vizsga előtt három nappal már nem így gondoltam, akkor már csak azon drukkoltam, hogy a szembetegségekről szóló tételt kapjam, mert azokat ijedtemben nagyon megtanultam. (Nem azt húztam.)
Tanulás anno a habilra és most a vakosra. Többen hitetlenkedtek a jobb oldali kép láttán, hogy az biztos nem az én kezem, de hát de, ilyen kis bumszli kezem van, na, meg még kérges is a hámfogótól. A tehenes naci pedig kétségbevonhatatlanul engem csomagol.
A kutyás moduloknál nem volt para, mert nap mint nap az anyagot gyakorolom immár fél éve, persze ott is volt elmélet, meg szóban megfogalmazni nehezebb, mint megmutatni, de azért valamit csak tudok nyökögni az akadálykerülés tanításáról, vagy az engedelmes vizsga értékeléséről.
Szóval meglett, nem is rosszul, túlvagyok rajta, és ezzel a lehetőségek széles tárháza nyílt meg előttem, immáron semmi nem állhat utamba, hogy olyan, végzettségemnek és képességeimnek megfelelő, szellemi kihívásokban bővelkedő és méltón megbecsült munkát végezhessek, mint az alanti videó is mutatja. Ennyit számít két OKJ vizsga, egy főiskolai diploma, két nyelvvizsga, tizenplusz év banki kommunikációs és informatikai tapasztalat. Végre azt csinálhatom, amit szeretek. 😉
Ami a posztban anno leírt, pár embert rendesen kiborító, abszolút szubjektív vélemény – mily meglepő: az enyém – törlésének történetét illeti… talán egyszer megírom.
