Régóta terveztük már, idén össze is hoztuk: jelmezt kaptak az ebek Halloween alkalmából. Ardi rettenthetetlen skót harcos lett, de utálta a procedúrát, meg nem is volt igazán elég az anyag rá (nem lettek élesek a kontúrok, túl sok és hosszú a szőre. És az én hajamra már egyáltalán nem jutott), Dorkára két flakonnyit használtam, ő nagyon békésen tűrte a csontvázasítást, ahogy leesett neki, hogy nem fésülni akarom. Ha kutyakefe nincs a rendszerben, bármi jöhet.
Emberi bőrre és hajra használható festéket fújtam rájuk, kicsit csöpögött, de száradás után nagyon jól tartott. Főleg Dorcié, rajta még most is ott virít (nem kicsit kísérteties itt a félsötét szobában, hogy csak a fehér részek látszanak), míg Ardiról már szinte teljesen lejött, mondjuk ő ma egész nap ölről-ölre járt, a taperolás meg erősen koptat.
Ja meg versenyen is voltunk, bár az első futam alatt inkább tűnt nyomkövetés-edzésnek a dolog mint agilityversenynek, mert kábé alig emelte fel az orrát a földről, szét is estünk rendesen, aztán a másodikra összeszedte az agyát és egész szépet futott, csak én bénáztam el egy szlalombeküldést. Annyira könnyű pálya volt amúgy, hogy meg voltam győződve, rajtunk kívül mindenki hibátlant futott, el is jöttünk, utólag derült ki, hogy harmadikok lettünk. Úgyhogy nem lett rólunk dobogós fotó, pedig jól mutattam volna a skótmintás szoknyámban, hónom alatt a bősz pikt szőrmókkal.
