Törzskönyvi nevén Doris of Black Night Light. Belga juhászkutya, azon belül is groenendael szuka, az előző belgám távoli leszármazottja.
2008. június 14-én született, igazi Ikrek-személyiség: szétszórt, intelligens, meggondolatlan, rohangálós, multitask, dumálós, mindenbe beleüti az orrát, remek irányítói készségekkel rendelkezik – és tök szélkótya.
Idegenekkel szemben közömbös, velem sem túl érzelgős – kivéve a reggeli/esti smúzolást – , ugyanakkor muszáj mindig a középpontban lennie. Imád szerepelni, és ha sikerül fókuszálni a figyelmét, extra gyorsan tanul.
Nem könnyű eset, viszont remek munkakutya. Könnyedén veszi az egyre magasabb K99-szinteket, a gond soha nem a feladatok elsajátításával, hanem a kivitelezés módjával van. Kirobbanó temperamentuma és környezetének folyamatos pásztázása (hol történhet valami izgalmas, amibe be kell avatkoznom?) főleg az engedelmességi ágazatban okoz nehézségeket. Mégis sikerült végigrugdosnunk egymást 7-es szintig, most kis szünetet tartunk, aztán nekiugrunk az ügyességi 9-es (azaz legmagasabb) szintnek. Addig is kipróbáltuk az őrző-védőt, a flyballt, a terelést, most épp a treibball van soron.
Agilityben is jeleskedik a kisasszony, bár A1-ből marha sokáig tartott átverekedni magunkat A2-be, mert a három hibátlan futam nehezen jött össze. Villámgyors a csaj, viszont éles fordulók, gazdáracuppanás tekintetében soha nem lesz olyan, mint egy border collie, bár utóbbi már meglepően jól megy. Néha annyira, hogy még a kúszóba se megy be (!!), mert véletlenül éppen másfelé kalimpálok. És régebben a zónákat se szerette betartani, mert az olyaaan uuncsiiii.
Rettentő intenzíven terel, mindig és mindenkit, szinte csak körben tud mozogni. Járókelők lába előtt keresztbe kódorgásban-megtorpanásban világbajnok. Behívásnál csigavonalban halad, mint szédült pille a lámpa körül. Alig idegesítő. Ha valami véletlen folytán egyenes vonalban megy, akkor is a menetirányra mintegy 20°-os szögben tartja a testét. Az arra tévedő díjlovasokat meg zabálja a sárga irigység a láttán.
Ha ugrabugráló, sikkantgató gyerekcsapattal találkozunk, inkább lábhoz hívom, mert lelkesen rohanna dolgozni: hűvös halomba terelné a lurkókat, közben sajnos alattomosan csipkedne is. Semmi durvaság, csak úgy foghegyről, nőiesen. El kéne már vinnem valami birkanyájhoz, kíváncsi vagyok, egy morcos kossal szemben is ilyen bátor-e.
Frízbizni nagyon szeret, de mivel a korong levegőben való elkapásához erősen koncentrálnia kellene, nincs túl sok esélye egy komolyabb versenyen. Amíg ész nélkül rohanni kell, addig oké, lefutja az olajozott istennyilát is… és ennyi.
.jpg)
Kiállításra elvittem, kettőre is, az elsőn a bíró vagy nem értett a fajtához (??), vagy erősen azt akarta, hogy az ismerőse nyerjen (hova gondolok!), mindenesetre olyan hibákat talált Dorkán, amik neki nincsenek, a létező hiányosságait viszont nem vette észre. Például simán megszavazta neki a tökéletes fogazatot minden különösebb vizsgálat nélkül, holott az egyik P3-as foga nem nőtt ki. A csapott hátsó fele sem vevődött észre, szerintem ugyan rém szexi, de messze van a belgánál megkívánt “téglalapba illeszthető” formától. Ugyanakkor rövid léptűnek látta Dorcit, hááát… persze. Pórázon szökellve az izgatottságtól (itt egy csomó kutya, és minddel játszani akarok!) lehet, hogy valóban az volt. “Nagyon jó”-t kaptunk.
A második kiállításunkon meglett a kitűnő és ezzel le is zártuk szépségversenyes pályafutásunkat. Tenyészszemlére KK vitte el, a bíró odáig volt meg vissza a kiscsajtól, mert többek között a lövéspróbánál se szaladt százfelé. Vagy nyolcan viszont igen… de a foghiba miatt csak “tenyészthető”-t kaphatott, nem “tenyésztésre javasolt”-at.
Szerencséje van velem, mert a képességei alapján díjnyertes munkakutya lehetne, viszont egyrészt ehhez én túl lusta vagyok, másrészt sokkal fontosabb nekem holmi plecsniknél, hogy ő jól érezze magát és szabad lélek maradhasson. A kutyaiskolában pont kellően elfáradunk mindketten szellemileg-fizikailag (és azért az ambícióink sem maradnak kielégítetlenül), én meg nem bánom, ha időnként engedetlen egy kicsit, ha cserébe mindig jókedvű.
