Kell-e sajnálni a vakvezető kutyákat?

“Én nem tudom ki hogy van vele, de sajnálom ezeket a kutyusokat! Amellett hogy segítenek a látássérült embereknek, szegények nem élhetnek teljes kutya életet!”

Egy leendő vakvezető kutya facebook-posztja alatti kommentet idéztem, nem egyedi vélemény, sokszor halljuk munka közben ugyanezt ilyen-olyan formában. Szóval sajnálni kell ezeket a munkakutyákat, mert nem élhetnek teljes kutya-életet. De miért is nem?…

buli van vakvezetőéknél

Talán nem játszhatnak a többi kutyával? Dehogynem. Amikor nem dolgoznak, lekerül a hám, és ők ugyanúgy fetrenghetnek a szertelen, dilinyós labradorlét boldog mocsaraiban, mint a többiek. Sőt, még inkább, mivel kiképzésük során többek között a behívást is megtanítjuk nekik, amit aztán vak gazdájukkal tovább gyakorolnak, még vizsgázniuk is kell belőle. Tehát gond nélkül el lehet őket engedni, mert hívásra visszajönnek, kontroll alatt vannak végig. Hány átlagos fifikéről mondható el ugyanez?

Talán folyton, 0-24-ben dolgozniuk kell? Hát, ez akkor lenne elképzelhető, ha létezne olyan gazda, aki soha nem ül le egy percre sem, csak megy és megy és megy, és folyton vezetteti magát a kutyával. Valójában viszont amíg például utazik, a kutya pihen. Amikor dolgozik vagy iskolában van, szintúgy. Ha otthon van, nincs szüksége kutya általi vezetésre. Egy nagyon mozgékony gazdával is mintegy nettó 3-4 órát dolgozik a kutya naponta, és akkor ők tényleg extrémen nyüzsis életet élnek. 

munkában, mégis pihenésben

Talán nem viszik őket sétálni? Mivel a kutyának hámban – tehát munka közben – tilos ürítenie, egyszerűen muszáj külön sétálni vinni őket. Munka előtt és munka után is. Ha teli hólyaggal- belekkel kell dolgoznia, nem tud koncentrálni, hibázni fog előbb-utóbb. Ergo a gazdának is jó, ha blöki nem azzal van elfoglalva, merre van a legközelebbi fűsáv, ahol megkönnyebbülhetne. 

Talán otthon kell lennie napi 8 órát bezárva, mint átlag Morzsinak? Már miért kellene, mikor gazdájával mindenhova bemehet? Nem sok kutya ilyen szerencsés, hogy az imádott gazdival lehet egész nap

Talán a kerti kutyák unalmas és magányos életét kell élnie? Szó se lehet róla. Ahhoz, hogy gazdájával hatékony egységként tudjon működni, kötődnie kell, szeretetben és bizalomban kell együtt-élniük. A kötődés márpedig nem alakul ki, ha az eb ki van baszarintva a kertbe abban a pillanatban, ahogy  nincs a munkájára szükség. Élőlény, érzőlény, nem pedig vakfuvarozó gépezet. 

És végül: talán heverészésre, céltalan semmittevésre lettek a munkakutyák évszázadokon keresztül gondosan szelektálva, tenyésztve? Nézzük csak meg, mit művel egy unatkozó, kontrollálatlan német juhász, labrador, border collie (de a többi is): ás, őrjöng, mindent szétrág, összeverekszik a többi kutyával, tombol és rombol. Ezzel szemben a rendszeresen dolgoztatott kutya (bármi is a munka: terelés, agility, nyomkövetés, IPO, vadászat, terápiázás, tökmindegy, csak foglalja le szellemileg-fizikailag) milyen?

Nyugodt. És – kapaszkodj meg! – : boldog

Képfeliratok:

magasan képzett                                                          sok jutifalatot kap

jó fizikai kondíció                                                           néha sétálni viszik

hihetetlen munkakapcsolat a gazdával                     akkor kap enni, amikor csak akar

valami nem stimmel, ha a társadalom szerint ez a kutya

bántalmazott                                                                     szeretett

 

This entry was posted in felelős kutyatartás, játék, mozgás, munkakutya, nevelés, segítőkutya, séta, szeretet, vakvezetők, város. Bookmark the permalink.

Comments are closed.