Ha lesz kertes házam…

o 018

Lakáskutyák. Övék a város.

… majd akkor lesz kutyám. Ismerős, nem? Hányszor hallottad már ezt, sajnálkozva (hogy miért nincs most kutya), bizakodva (hogy majd lesz ház), irigykedve (akinek már van), lesújtón (hogy te állatkínzó vagy, mert nincs kerted, csak kutyád)?

Mi az összefüggés? Ha kertben tartom, nem kell vele foglalkozni, sétáltatni? Akkor nem baj, ha reggel 6-tól este 7-ig nem vagyok otthon?

Nézzük csak, mikor kínzás kutyát lakásban tartani?

  • ha nem biztosítasz a fajtájának (típusának) elegendő mozgási lehetőséget
  • ha soha nem engeded más kutyákkal ismerkedni, játszani
  • ha a séta kizárólag feszes pórázon zajlik, minden őt érdeklő ingertől szigorúan elrángatva
  • ha azt hiszed, flexin ki tudja mozogni magát
  • ha azt hiszed, neki az szórakozás és boldogság, hogy veled nézheti a barátokköztet
  • ha valami halvány bűntudattól kísértve – mert valahol tudod, hogy másra vágyna, csak nem tudod, mire – kompenzálásként rommá hizlalod
  • ha jóval több időt van bezárva, mint nem
  • ha csak azért tartod, hogy neked jó legyen, az ő igényeiről nem veszel tudomást. Otthon úgy kezeled, mint egy plüssjátékot, utcán meg mint tologatós falepkét, a séta unalmát folyamatos mobilozással kezelve
  • ha azt hiszed, a kicsi kutyával kevesebb a gond, ezért nem a fajta jellemzői alapján választasz, hanem csak a méretet nézed. Mert milyen könnyű lesz az élet egy parson russellel.

Na de aki így van vele a lakásban, annak kutyatartási szokásain semekkora udvar sem változtat. Mert mi történik akkor, ha ugyanez a gazdi a kertvárosban él:

  • mozgási igény letudva a kertbe toloncolással, ott annyit mozog amennyit akar! felkiáltással
  • aha, mozoghatna, csak nem akar. Minek is akarna, ha egyszer unásig ismeri birodalma minden részletét és semmi új nem történik? Te se otthon kirándulsz.
  • más kutyákkal ismerkedés, szocializálódási lehetőség annyi sincs, mint a pórázhoz nőtt belvárosi nyomorultnak. Maximum amikor elmegy az utcán egy idegen kutya, akkor lehet fél percig őrjöngeni. Élményfürdő, valóban.
  • szerencsétlen jószág ősei évszázadokon, -ezredeken keresztül keccsöltek azért, hogy az ember igényeinek megfeleljenek, más állatfaj nem kötődik tizedennyire se. A kutya az egyetlen például, amely vész esetén az emberhez menekül. És ezek után képesek vagyunk megtagadni tőle a közelségünket, elégedjen meg egy buksisimivel, amikor hazaérünk.
  • mivel nincs közelség (hát már hogy mehetne be a házba!? Koszos, büdös, szőrös!), nincs simogatás se, munyerálás, vakargatás, fésülés pláne. Így viszont hogy találod meg benne a kullancsot? A toklászt? Honnan tudod, ha az ápolatlan, bepállott szőre alatt bolhás, tetves, rühös lesz? Hogy veszed észre, ha kedvetlen, levert, lázas?
  • kapcsolatod ugyanúgy nincs vele, mint Mari néninek a kanapélakó dagi Fifikével. Nincs kedved kimenni a kertbe foglalkozni vele, mert egyrészt úgy elvan magában, másrészt esik az eső, fúj a szél, hideg van, meleg van, nincs időd. Sétálni pláne nem viszed, hát hova vinnéd? Minden kerítés mögött őrült kutya van, ugyanolyan ingerekre kiéhezett, magánytól meghülyült, neveletlen acsarkodók, mint a te Buksid. Hát dehogy kell ez neked.
  • vajon hogy veszed észre, ha mérget vetnek neki? Nevelt kutya legyen a talpán, aki a derült égből hulló kenőmájasnak ellenáll, Bundás márpedig nem az.
  • a fajtaválasztás itt ellentétes előjelű: legyen minél nagyobb, fenevadabb! Őrizze hatékonyan a házat! Igaz, a postást nem engedi be, meg a mentőst se a combnyaktöréses nagymamához. A távfelügyelet pedig jóval olcsóbban kijönne, mint a havi kajája, de végül is meg lehet oldani az etetést maradékkal.  *

* copyright BZs

Igazából túlontúl sokan tartanak a kertes házakban kutyát, akiknek inkább nem kéne, csak így szokás. (Azokról most nem is szólnék, akik láncon tartják, mert nem bírná el a klaviatúra. Csak mondom: januártól tilos! Kéne mondjuk egy hatékony szervezet, mely ezt be is tartatja majd.) Magyarországon minden negyedik embernek van, holott kb. minden tizedik lenne alkalmas rá. Aki érteni is akarja, nem antropomorfizálja (túl), aki ugyanolyan gazdag és élménydús életet akar és tud is biztosítani neki, mint ennenmagának – ahol természetes, hogy másokkal találkozik, moziba, színházba, kiállításra és fesztiválokra jár, meg kerthelyiségben sörözni a cimborákkal, kirándulni, strandolni, várost nézni, gokartozni.

Vagyis él. Nem csak létezik. De ehhez nincs szükség kertre.

(Lásd még: Miért pont belga juhász?, Lakás vs. kert rész)

This entry was posted in felelős kutyatartás, mozgás, séta, stressz, szocializáció, város. Bookmark the permalink.

Comments are closed.