Hannibal sheltie

IMG_5868Közröhej tárgyává váltunk. Szegény Ardi is, bár esetében inkább hökkenet a reakció, meg szerintem egy csomóan fel se fogják, mit látnak, de én mindenképp leszerepeltem. Gazdiként és kutyatrénerként. Falkavezér (vagy mi a szösz) meg kutyasuttogó pedig végképp nem vagyok, lúzerigazolványom is betelt.

Mint a mellékelt ábra mutatja: tekintélyes szájkosár került a törpevadállatra. A lehetséges okok:

  1. vérszomjas fenevaddá változott, mert – tiltásom ellenére – csakazértis nézi a Walking Dead-et
  2. szeretném elhitetni mindenkivel, hogy ő valójában egy szőrös bullterrier
  3. minden sz*rt összeporszívózik a parkban.

Bingó, a hármas szám nyert. Hallom a hitetlenkedést: és ezt tényleg csak szájkosárral lehet megoldani? Hol van itt a sokszor emlegetett nevelés, odafigyelés, felelős kutyatartás? És még ez a csaj ír a kutyázásról blogot?…

Igazad van. Nincs mentségem. Na jó, azért mégis bepróbálkozom egy kicsit. Gyengusz érvek, tudom, de hátha mégis.

  • igenis meg van tanítva a kajaletiltás tisztességesen, gyönyörűen reagál is rá. Ha észreveszem. De briliáns megfigyelőrendszert fejlesztett ki a kisállat, és ha bármi miatt fél másodpercig nem követem, mit csinál – teszem azt épp a kakiját gyűjtöm össze vagy Dorkára ügyelek – , azonnal eltűnik a susnyásban.
  • nehezítésként erősen önjutalmazó a téma; megtaláltam-bekapom-lenyelem, aztán ordibálhat a gazdi, elkésett, bibibiii. Ami a számban van, az már az enyém.
  • tényleg tele van sz*rva a park, márpedig eme termék olyan ellenállhatatlan vonzást gyakorol sok kutyára, mint rám az After Eight. Odajár elég sok fedél nélküli (a Belvárosból kiebrudalva a külsőbb részekre költöztek – így működik a hajléktalanprobléma megoldása mifelénk), de szerintem a kisdedeket is gyakran viszik a bokrosba az anyukák, meg nemegyszer láttam, hogy az egyik buliból a másikba tartó ifjoncokra ha épp rájön a könnyíthetnék, laza természetességgel ugranak be a templomkert alacsony kerítésén. A játszótér körüli istenes adagokat foghatnám akár a nemtörődöm dán dog- vagy bullmasztiff-tulajdonosokra, de szerintem ők nem törlik ki utána.
  • mindeme csemege mellé még kajával is teleszórják a környéket galamb- és macskaetető nénikék, más jóemberek meg a csirkecsontokat, sokhetes zsemléket és egyéb maradékokat hajigálják lazán szanaszét.

IMG_5872Frankón résen kell lennem, komolyan, legutóbb egy tízperces kiskör alatt kétszer zabált fel valamit a shetlandi. Na akkor lett elegem. Szégyen vagy sem, tényleg megvettem a legkisebb méretű szájkosarat, amit addig csak fenyegetésként ígértem be neki.

Most megkapta. Persze nem húztam rögtön rá, először etettem belőle párizsival és szép lassan csempésztem csak fel a tűfejére. Amikor fenn volt, akkor is rendszeresen beszuszakoltam a rések között egy-egy falatkát. Így ha nem is rajong érte, de eltűri. Pedig az első alkalommal még szégyentelenül ki is röhögtem, persze közben iszonyú bűntudatom is volt, hogy ilyen csúfot teszek a kiskutyámmal. De eszembe jutott a mélybarna szájszaga és megkeményedett a szívem. És nem mondom, hogy nincs bennem káröröm, amikor talál valamit, de aztán nagyot koppan.

Ti is küzdötök ilyen problémával?

This entry was posted in fegyelem, sheltie, tanulás, város. Bookmark the permalink.

4 Responses to Hannibal sheltie

  1. Cintia says:

    Lord szerencsre eleg lassu, es altalaban nem szed fel dolgokat, de neha azert meg beprobalkozik. Nalunk rengeteg a csirkes gyorskajalda es suli utan a gyerekek azzal tomik magukat, acsontot pedig altalaban eldobaljak, ugyhogy volt mar, h majdnem konyekig voltam a labiban, h le ne nyelje a cuccot.
    Ami a kaki evest illeti, a parkban nem erdekli ( meg szerencse ), de szegenykem mar nem mindig erzi mikor kell neki, igy van, h almaban bekakil, vagy csak szimplan fekszik es nyom egyet, amit aztan megprobal eltuntetni. Valtoztattunk egy picit az etrendjen, most egy ideje nem volt baleset. ( lekopogom )

  2. Bató Emese says:

    Én Szegedről költöztem fel a 11. kerbe, és a Hamzsabégi parkban sétáltattam Szuszit, egy rókapofájú terrierkeveréket. Akkor már 2 évesen túl voltunk a felevés részen – gondoltam én. De az a park olyan szinten tömve volt szeméttel, hogy az én kvázi jól nevelt állatom sem tudott ellenállni a kísértésnek. Miután sokadszorra somfordált vissza bűnbánó-nutellás pofával, döntöttem el, hogy a járdától 4-4m-re legális közlekednie mindkét irányban. Egyszerűen nem ment másképp. Azóta újra Szegeden vagyunk, és láss csodát, nem zabál fel megint.

  3. Bodza Bodza says:

    Erősen gondolkoztat a téma mostanában, mert nálunk is van mélybarna szájszag.(priceless szó egyébként, Kossuth-díjat érte! :D) Kikopup szerint van olyan, hogy “default leave it”, azaz valami tabu, nála pl. a kaja tányéron.
    https://www.youtube.com/watch?annotation_id=annotation_219583&feature=iv&src_vid=pEeS2dPpPtA&v=zNAOe1djDyc
    Nadehát honnan szedjek én 10 különféle kakát, hogy általánosíthasson? Egyébként sem tudok valahogy hinni benne, hogy ilyenbe botlik, és én 10 bokorral odébb vagyok, hirtelen eszébe jut, hogy ez egy csúnya, rossz dolog, azonnal elkerülni!
    A fő baj, hogy a humánum oda szeret kakilni, ahol nem látszik, tehát én sem látom, és nem hisztizhetek folyamatosan, amikor szerencsétlen lehajol egy bokor mellett szaglászni.
    Nálunk aránylag kevés van, pedig ugyanaz a kerület, csak kicsit kijjebb, szóval havi a rendszeresség, végképp nem üvöltözhetek folyton, és azért a szájkosarat sem indokolja. Szóval ha valakinek azóta van jobb ötlete, nagy szeretettel várom ^^