Rámtör időnként az egészséges étkezés-mánia, és ilyenkor egészen fura dolgokat találok ki, pl. decemberben felváltva hagytam el egy-egy hétre a tejtermékeket meg a glutént, csak hogy csekkoljam, jobban vagyok-e nélkülük. A cukor lett volna a harmadik, de hamar rájöttem, hogy azt tulajdonképpen teljesen elhagyhatom, mert biztosan nincs rá szükség. Végül is tej és glutén nélkül is meg lehet oldani az életet, csak gluténérzékenysége kb. ezer emberből egynek van (és az nem én vagyok), a tejes cuccokat meg szeretem, na.
A cukor viszont tényleg tök felesleges. Ugyanakkor mivel a legtöbben kedveljük az intenzíven édes ízt, valami pótlékot keresünk helyette, és elég sokáig tart annyira leszokni róla annyira, hogy beérjük pl. a répa vagy a koktélparadicsom édességével. Addig meg jönnek a méz, sztívia, szaharin és a többiek.
Először a xilittel próbálkoztam, mert divatos, közismert, természetesnek tűnik – nyírfacukor, jól hangzik, mi? – és eléggé drága ahhoz, hogy azt higgyem, ez csak jó lehet. Csináltam belőle sütit, az ízén nem lehetett érezni a különbséget, viszont meghajtott cefetül. És a forró frász kerülgetett, mikor formázás közben leesett egy darab, Ardi persze szokás szerint körülöttem sertepertélt és mire észbe kaptam volna, már el is tüntette.
És fogalmam sem volt, mekkora darab volt.
Vagy egy napig követtem mindenhova a kiskutyát, figyeltem, kezd-e remegni, hányni, tántorogni, rohanjak-e vele dokihoz. Megúsztuk szerencsére, valószínűleg csak morzsát csenhetett, mindenesetre száműztem a háztartásból a nyírfa(valójában inkább kukoricaszár-)cukrot.
Mostanában eritritet használok, ha nagyon muszáj, vagy nádcukrot. De ha már témánál vagyunk, vegyük végig, az egyes cukorpótlók mennyire jelentenek veszélyt az ebekre.
Xilit
Szóval ez az, amit soha, véletlenül se, kicsit se. Már 1 g is életveszélyes lehet egy 10 kg-os kutyára, és a sütikben használt mennyiség általában ennek többszöröse. A kutya szervezete hipoglikémiával reagál rá, vagyis nagyon gyorsan megnő az inzulinszint (mintha rengeteg cukrot evett volna), ez a sok inzulin pedig a vérből a sejtekbe kergeti a cukrot, ergo a vércukorszint hirtelen töredékére csökken. Ha nem is hal bele, mert idejében állatorvoshoz rohanunk vele, a mája károsodhat.
Nem csak a házilag készített nyírfacukros édességek jelentenek veszélyt, hanem a készen vett paleosütikben és sokféle rágógumiban, fogkrémben, cukorkában, joghurtban is xilit van. Ráadásul nem is mindig jelzik egyértelműen a csomagoláson, hogy ez (is) van benne, nagyon vigyázz, mit lop el vagy zabál le az asztalról.
Érdekesség, hogy a macskákra nincs letális hatással, bár májkárosodás náluk is kialakulhat. Ráadásul a macskák nem éreznek édes ízt, ezért kevésbé is csábítja őket.
Sztívia
Nem tudni károsító hatásról, nem toxikus, de hasmenést azért okozhat.
Eritrit
Egy vizsgálatban egy évig etettek különböző dózisokban eritritet kutyákkal, nem tapasztaltak sem vese-, sem egyéb szervkárosodást. A végeredmény szerint napi 3,5 g/ttkg eritritbevitelt is jól tolerálnak a kutyák. De ki az az őrült, aki ennyit ad nekik?!
Fruktóz
Vagyis gyümölcscukor. Háát… necces, inkább ne. Magas vérnyomást, inzulinrezisztenciát (hiába van inzulin a vérben, a sejtek nem tudják felvenni a cukrot) okozhat. Most nem a gyümölcsökben található fruktózról van szó, hanem a vegytiszta, kristályos formájáról.
Szacharin, aszpartám, aceszulfam-K, ciklamát és társaik
Igen vegyes társaság, itt egy összefoglaló róluk; vannak országok, ahol betiltották, máshol meg az üdítőktől a lekvárokon át az instant kávéig mindenben benne van. Egyes kísérletek szerint van karcinogén, májkárosító, mutagén hatása, mások szerint biztonságosak. Fene se tudja, én nem szívesen enném tudatosan (az ún. “light” kaják, italok tele vannak velük), és a kutyámnak sem adnám.
Méz
Na, ettől aztán semmi baja nem lesz, csak megnő a segge, és kilukadnak a fogai. Csakúgy, mint nekünk. De roborálásra, sokk esetén az ínyre dörzsölve, immunerősítőként mehet. Ésszel.
***
De az lenne a legjobb, ha végiggondolnád: tulajdonképp miért is akarsz édességet adni a kutyádnak?
Töményen csokis, kókuszos. Szigorúan humán fogyasztásra.
