Először úgy gondoltam, nem írok évösszegző posztot, mert tök lúzerség, meg amúgy sem történt semmi. Aztán elkezdtem átnézni a ’14-es bejegyzéseket, és azért mégis történt pár dolog…
… például elindult a canisludens.com az eddigi blogspotos helyett, saját domainem és tárhelyem lett, több lehetőségem formázgatásra, dizájnra. Év közben még egy költözést abszolváltunk, az amcsi tárhelyről átköltöztünk Bécsbe.
63 új cikket írtam, 7-et vendégírók, főleg Karesz. Idén lett meg a századik, régóta motoszkáló témáról: dominancia. Megszületett a blog legolvasottabb posztja, egy hét alatt megháromszorozódott az eddigi forgalom; cirka húszezren olvasták, 4200-an lájkolták, ahhoz képest csak kb. 50 anyázós levelet, kommentet kaptam. Összerúgtam benne a port a vadászokkal rendesen, a horgászokkal már év elején megtettem, ott nem csak virtuálisan, hanem teli tüdőből ordítva is. Ugyanúgy kiröhögtek, mint a puskások.
Dorci hat éves lett, Ardi egy. Mindkettő idén ivartalanodott, egyre inkább műtétpárti lettem, holott Timber idejében még nagyon elleneztem. Változom, na. Nyitottabb a szemem, látom a rengeteg problémát, nagy részüket megoldaná a – kizárólag az igényes, bejegyzett tenyésztőket nem érintő – kötelező terméketlenítés.
Részt vettünk az első flyball versenyünkön, kipróbáltuk a terelést, mantrailinget, dog divingot. A ’13 október-novemberi agilitys fiaskók után újra felvettem a fonalat, pár kanyar után kikötöttünk Zsófinál, és milyen jól tettük! egyre több edzés, egyre kecsesebb, hajlékonyabb, figyelmesebb Dorka, egyre tudatosabb Ági, újra versenyzünk. Immár élvezet, nem görcs, a kutya is kisimul. Kutyák, mert Ardi felettébb aktív, maholnap ő is indul.
Én viszont nem bírtam a tempót kettejükkel, se lábbal, se tüdővel, se kondival, úgyhogy kénytelen voltam tavasszal külön edzésbe kezdeni, nem bántam meg.
Ardi meg nőttön nőtt, fogat váltott, kirándult, elkezdte nagyfiúként emelni a lábát pisiléskor (eleinte a rossz oldalon, de ez egy csöppet sem zavarta), hatalmas bundát növesztett a kölyökpihe helyett majd elveszítette, biciklizni tanult.
Dorka lesérült egy kutyabandás ökörködés közben, bárhol értem hozzá, visított. Lassan leszűkültek a lehetőségek valami nyaki problémára, de hogy gerinc, vagy izom, vagy ideg, nem derült ki. Az eddigi állatorvosunk rutinosan fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt injekciózott a kutyába, és szarkasztikus megjegyzéseket tett miközben én hülyére aggódtam magam. Mivel a bajok két hét elmúltával kiújultak és semmi kedvem nem volt az ifjú titánia fölényeskedéséhez, állatorvost váltottunk. Amúgy is ideje volt Kárpáti dokihoz áthurcolkodnunk, hatalmas tapasztalata van sportkutyás bajokból, messze olcsóbban dolgozik, nagyon jó fej, és különben is Dalma papája.
Sikeresen kikezelte Dorkát. Pár hétre rá egy kedd délelőtt beoltotta Ardit Lyme ellen, majd aznap este összeesett és meghalt. A család, a gazdik, és a fél város vigasztalhatatlan.
Nyári programként fürcsiztünk, mert úgy élvezem én a strandot, de keleten a strandhelyzet változatlan, kutyák persona non grata a legtöbb élővízben, kivéve ha sirállyá, angolnává, kecskebékává, hullámszörnnyé vagy bármi olyanná változnak, amit képtelenség kitiltani, hiába ténylegesen pisil, kakil, vedlik, döglik bele a vízbe. Meg kirándultunk a Socánál, rögtön második nap sikerült elszakítanom sokat nyüstölt combizmom, de csak két hétre sántultam le. Pont, mikor fitneszőrült nővérkém itt volt Kanadából, áhh, picit sem tűnt olcsó trükknek, csak hogy ne kelljen vele futni mennem.
A babézia újabb áldozatot szedett; barátnőm kutyája, Pierrot a kezünk között halt meg. Ocsmány egy kórság, rohadt gyors lefolyású, extrán károsít lépet, vesét, megelőzni esélyesebb, mint kezelni. Könyörgöm, használjatok kullancsriasztó nyakörvet, cseppet, tablettát, és ha mégis belemegy, szedjétek ki minél előbb!
Eljöttem a TopMancstól, szeptemberben már az Azúrban kezdtem. Remek kis kutyás közösség alakult ki Érden a volt és jelenlegi sulisokból, vannak falkaséták, ovi, különböző szintű tanfolyamok, vizsgalehetőség, kutyás sportok.
Teknőst mentettünk, felhizlaltuk, agyamra ment. Bazi sokat költöttünk állatorvosra, felszerelésre, nem hiányzott még egy több tízezres kiadás terráriumra is, de mivel rohadt kicsiben lakott, egész nap kaparászott, motoszkált. Ha kiengedtük, rögtön indult orron harapni Ardit, nem igazán lopta be magát a szívembe. Amúgy sem egy atomfizikus állat meg nem is interaktív, szóval elég unalmas a kutyákhoz képest. Visszaadtuk a tulajdonosának, szigorú használati utasítással ellátva, félévenként kötelező állatorvosi vizit kikötésével. Meglátjuk.
En bloc az egész évben kirándultunk sokat, lovaztunk, fotóztam, videóztam, bolhákkal küzdöttünk, fürcsiztünk, puffogtam sok mindenen. Ismerkedtem új módszerekkel, voltam továbbképzésen, sokat tanultam agilityn, suliban, többi kiképzőtől, kutyáktól, még a gazdáktól is.
Valami értelme csak volt 2014-nek is.
A képek Discworld ihletésűek. Nemrég olvastam a Thief of Time-ot, ugyanolyan szürreális, őrült és egyben zseniális, mint az összes Pratchett-regény. És passzol ide.
