Játék az egész világ… és mások feladata benne egyértelműen az, hogy velem játsszanak. Legalábbis Dorka így véli. Már a tesóit is egzecíroztatta:
Tulajdonképpen egyezik a véleményünk, szerintem is az az ideális, ha a kutyák egymáson vezetik le a felesleges energiáikat, amennyiben az nem verekedés. Szerencsém van Büdivel (ezt a nevezetet hamvas korában érdemelte ki, amikor a kölyöktáptól irgalmatlanokat eregetett az orrunk alá), mert soha nem volt még kezdeményezőn agresszív megnyilvánulása. Mármint igazi agresszió. És itt jönnek a félreértések.
Doris és Shianne lusta vérengzésben
Elismerem, nem mindig könnyű elkapni azt a pillanatot, ahol a felhevült játék átmegy “na most már vegyél vissza, öcsi!”-be (igen ritkán fordul elő amúgy), de azért a hangos hepajkodás igenis megkülönböztethető a kajak bunyótól. Viszont míg odaáig eljutnak nagyon sok minden belefér, a lájtos vicsorítástól az odakapkodáson át a hempergésből hasbarúgásig. Néha ijesztőnek tűnik, na meg sokan azt hiszik, a játék közbeni hanyatt ugyanazt jelenti, mint az éles hanyatt – pedig ez azért kicsit bonyolultabb ennél.
Szerencsére egyre több az olyan gazdi, aki bízik a kutyája ítélőképességében. Jelesül hogy az szólni tud, ha valami nem tetszik neki, vagy hogy van lába, és el tud szaladni rajta. Sokan viszont aggódnak, feszt intézkedni akarnak, és az első nyüffnél vagy vigyorgásnál közbelépnek. Kész, a játéknak annyi, mert onnantól gazdi árgus szemekkel figyeli, Dorka mikor fogyasztja el a kedvencét, nekem meg erkölcsi kötelességem öt másodpercenként feddőn rászólni. Mint hallom, ezzel nemcsak én szembesültem már, hanem mindenki, akinek a kutyája játékstílusa kicsit is emlékeztet egy dömperre.
Dorc és a minibatman
Pedig a ebek hihetetlenül sokat bírnak. Elég magas a fájdalomküszöbük*, na meg azt a rohangálásmennyiséget, amit ilyenkor lenyomnak nem tudom, hogy lehetne pótolni pórázon sétafikálással. Bicikli mellett talán… viszont össze nem hasonlítható a kettő élvezeti értéke. Esetleg a labdázás, frízbi jöhet szóba. De akkor hol marad a szociális kapcsolat a fajtársakkal, a játszva tanulás?
*az állatorvos nem számít. Ott az idegen környezet és az idegen ember, aki matat rajtuk, meg a Mindenható Gazdi nyilvánvaló alárendeltsége az orvossal – ill. annak szakértelmével – szemben együttesen hatványozzák a hisztifaktort.
Mert vannak dolgok, amiket csak egymástól tudnak megtanulni – jelzések, gesztusok, erőviszonyok, vagyis végső soron a kutyául viselkedés. Ha a gazdi mindig közbelép, a kutya még abban is elbizonytalanodik, amit jól csinál. Azt hiheti, ő tett rosszat, nem érti, hogy a “netene!” a másiknak szól. Az ő gazdija miért is szólna máshoz?
Megszokja, hogy mindig az ember dönt helyette, ez akkor helyén is van, ha olyan helyzetről van szó, amit a kutya nem tud megoldani, mert evolúciósan nincs rá felkészülve. Teszem azt, a száguldozó autók, vagy a folyamatos zaj. De a játék nem ilyen. (Az megint csak más kérdés, hogy sokszor olyan ember kényszeríti rá a kutyát a felelősség átadására, aki maga ennek viselésére alkalmatlan…)
Szóval a kutya előbb-utóbb leszokik a játékról, rossz élményemléket jelent neki, és hamarosan az is eljön, hogy a fogát mutogatja, ha másik kutya közelít. Megelőzendő a bajt, a gazda idegességét. Ha bal lábbal kelt fel, neki is támad a másiknak, menjen a közelükből, hagyja őket békén. Rosszkedvű lesz és frusztrált. Bár hamar elhízik, és akkor már nem a felesleges energiái jelentenek neki gondot, hanem maga a séta.
Doris a mogorvákból is képes kihozni a játékhajlamot, vagy ha mást nem, legalább megkergetteti magát. ** Persze csak akkor hagyom neki, ha a gazdi megengedi és lekerül a póráz. Pórázon egész máshogy viselkedik még az is, aki haver – beszűkül a mozgástere, a döntési képessége, és nem igazán etikus, ha a másik szabadlábon csesztetheti. Persze ez Dorkát nem nagyon izgatná, sőt. (Jól jön ilyenkor az engedelmességi képzés! Pedig hogy húzódoztam tőle! De teljesen igaza van G. Mártának: ha igazán szereted a kutyádat, megneveled. Akkor adhatod neki a legnagyobb szabadságot.)
Ha valami távoli ugatást hall, részéről azonnal rakétasebességgel rohanna intézkedni, részemről előbb megnézzük, kik azok. Így legalább marad némi esélyem közbelépni, ha a szokásos vehemenciájával ugrik fejest az eseményekbe, és kezdődne az anyázás, hiszti, jajongás, lásd fenn.
** Nem nagyon aggódom, ha a másik kutya szabadon van ugyan, de a gazdi azt mondja, agresszív szokott lenni. Bízom Dorka abszolút játékra kihegyezett jellemében, de ha ez nem jönne be, az sem tragédia; a másik csak akkor haraphatja meg Dorkát, ha sikerül utolérnie. Általában elég esélytelen.
Hatalmas cimborájával, Robbal is így indult a viszony, Laura vagy száz méterről integetett, hogy Rob utálja a kölyökkutyákat – még ha szukák is – , és megrakja őket. Aztán tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy a két hülye birkász egymásra talál. Valóban volt némi nézeteltérés az elején: nem tudtak egyből megegyezni, ki is tereljen kit. 🙂
Jó juhászkutya lévén amúgy nem igazán harap, csak szemét módon csipked. 5-6 hónaposnál fiatalabb partnerrel viszont kifejezetten gyengéd, szinte csak tátogatja a száját. Ez akkor derült ki, amikor Zsófi, a pótgazdija kölcsönkérte őt, hogy új kiskutyája, Shianne szokja kicsit a kiképzést. Mindketten meglepődtünk, hogy a park réme milyen gyengéden, óvónénisen bánt a palántával, mindent megengedett neki. Ez a mai napig így van, a négy fal között Shi a góré. Kinn a parkban viszont Doris körbeles, látja-e valaki, majd látványosan csomót köt hugira, nehogy véletlenül csorbuljon a renomé. Még megszólnák.
