Miért nem járok kutyafuttatóba?

Mivel tényleg nem járok, fel sem merült bennem, hogy ezen a kérdésen elgondolkodjak, na de munka közben, ha csóri vakvezető eb már egymáshoz fenegeti a combjait és nagyon nem tud koncentrálni, kapóra jön a Boráros téri kutyafuti egy kis gőz- és fáradtolaj-leeresztésre. És ott óhatatlanul szembesülök vele, miért is utálom én annyira ezt az intézményt. 

Jelesül a fenti futiban például nem először fordult elő, hogy a benti padon ücsörgő mopszos bácsinak eszébe sem jut visszahívni turcsi orrú cuncimókusait, amíg mi beevickélünk. Küldöm be a kutyát – még rajta a hám, ergo dolgozik -, mopszi pedig ezerrel túrja az orrát a fenekébe, ugrál a nyakába, állja el az utat és nyomul kifelé, mindezt egyszerre. Én meg figyeljek arra, hogy valahogy bejussunk, a kutyám ne tépje le (amúgy jogosan) a dugódani fejét, és az se slisszoljon ki. Hogy miért nem szólok gazdinak? Egyszer megpróbáltam, valahogy így zajlott:

– Legyen szíves kicsit elhívni!

– (bamba szájtátás)

– Bocsánat, odahívná, amíg bejövünk?

– (némi nyálcsorgatás után) Öööö… hadd játsszanak!

– Rendben, játszhatnak, de most egy kicsit elhívná?

– (száj továbbra is tátva, gazdi nem mozdul) Csak játszanak!

Na itt feladtam. És nem sokkal jobb a kevésbé IQ-fighter gazdi se, aki némileg több (látszat)energiát fektet a behívásba, de hasonló az eredmény. Szóval ez az egyik első az okok sorozatában:

• nincs olyan, hogy normálisan, oldalazás, kapurángatás, saját fifidet trükkös átteleportálás nélkül ki- vagy bejuss, mert akárhonnan közelítesz a kapu felé, az összes röfi odatódul, te meg vigyázz rá, hogy egy se szökjön ki. A gazdik helyett. Akiknek vagy eszébe se jut, hogy ezalatt behívják a kutyát, vagy képtelenek rá.
• a fenti ok miatt amikor bemész, az összes bent levő egyszerre a kutyád nyakába esik, aki totál jogosan kakkantja össze magát és/vagy kap oda. Te örülnél neki, ha te bemennél egy intézménybe, és a portástól a titkárnőig mindenki a nyakadba vetné magát, az arcodba bámulna öt centiről, közben néhányan meg a seggedet szaglásznák?
• futtató alatt az önkormányzatok többnyire egy pár négyzetméteres (tisztelet a kivételnek, kevés van), poros, unalmas területet értenek, ami körbe van kerítve. Ha nem is porosnak indul, hamar az lesz, pont a kicsinysége miatt szanaszét használódik napok alatt akár. Futni nem lehet benne, mire lendületet vesz fifi, felkenődik a drótkerítésre. És addig is szilikózist kap.
• mit lehet csinálni egy ekkora területen? Főleg unatkozni. A kutyának öt percig érdekes az új hely (az első alkalommal, de hetek múlva semmiképp), meg a jelen levő a kollegák, de míg a gazdik kellemesen eltrécselnek egy helyben ácsorogva vagy épp a telójukat nyomkodják, fifi bizony legalább annyira halálra unja magát, mint kertes házas, sétálni sose vitt társai (de mint tudjuk, kutyát csak kertes házba, ugye), akiknek hasonlók a szórakozási lehetőségeik: a kint elhaladókra őrjöngeni kicsit, és… ásni.
• pont ezért nincs olyan futi, ami ne lenne ellátva bokatörő gödrökkel. Már csak ezért se tanácsos futni benne. De sötétben sétálni se. 
• olyan futi sincs, amiben pár hanyag gazdi ne hagyta volna szerteszét a kakit. Tehát a teljes leltár: por – esőben sár – , gödrök, kutyaszar. Vonzó.
• ha kennelköhögés-, vagy vírusos fosás-járvány van a környéken, hatványozott esély van az összeszedésére egy futin.
• legyen csak egy verekedős kutya a környéken, és vagy ő nem használja a futit, vagy senki más. Attól függ, ki ér oda előbb.
• legyen csak egy tüzelő szuka, akit bevisznek, garantáltan az összes kan meg fog őrülni a helyen, még napokkal utána is. 

Mindezek mellé még én is halálra unom magam, ha egy helyben kell ácsorognom, szóval inkább megyek világgá, Gellért-hegyre, Sasadra, Infoparkba, Hajógyárira, akárhová. Persze tudom, folyamatosan szabályt sértek, mert nem pórázon rángatom eme túrákon az ebzeteimet, hagyom őket szaladgálni, szaglászni (bár Ardit csak mértékkel, időnként szájkosárban), sőt, még vadászterületre is tévedünk olykor.* De amíg nincsenek hektáros méretű, füves kutyaparkok, mint Európában, addig hagyjon engem mindenki lógva a kutyafutik felemlegetésével. Így is többször kell mennem, mint szeretném. 

*Ezen esetekben különösen nehéz lenne megoldanom a pórázon tartást, lóhátról. Mondjuk aki a lótól 10 méternél messzebb el nem távolodó, világító mellényes shetlandit kilőné “vadat űzött!” felkiáltással, annak vágtatva erednék a nyomába, aztán nőietlenül feldugnám a flintáját a büdösebbik felébe, majd a keletkezett aranyerét is kiperelném becses éltem veszélyeztetése miatt. Bár a szőrmókot ez nem hozná vissza, tudom.