Ivartalanság

És még le is fotóz.

Rászántam magam végre és túlestünk rajta, Dorka lánytalanítva lett. Júniusban lesz 6 éves, késő már kiskutyázni.
A szívem vérzik, hiszen ő testesíti meg számomra az ideális belgát; eszes, kiegyensúlyozott, egészséges, jóindulatú. Minden józan eszem azért kiált, hogy igen! ilyenek legyenek a grönik! ez az a vérvonal, amit mindenképp tovább kéne vinni!… és aztán körülnézek kutyatenyésztés-fronton és letörök, mint a bili füle.

Mert azt látom, még mindig az az uralkodó nézet, hogy a fajtatiszta kutya elsősorban SZÉP legyen. Hogy mennyire hozza a fajtajelleget, mennyire egészséges fizikailag-idegileg – ezek nem másod-, hanem sokadlagos tényezők.

Kevés az olyan leendő gazda, aki azért választ egy adott fajtát, mert a sztenderdben leírt tulajdonságokat keresi. Inkább azt nézi, a szülők hányszoros CACIB, CAC, HPJ, stb. győztesek, mennyire dús a bundájuk, megfelelnek-e az aktuális trendeknek. Eleve átgondolatlan az is, mire való az adott fajta és ezeket a célokat hogyan tudnánk neki mai körülmények között, pláne városban biztosítani. Tele a világ frusztrált, kapacitás-kihasználatlan német juhászokkal, labradorokkal, Jack Russelekkel és vizslákkal, ahogy a fenti link is elemzi.

Igen, savanyú a szőlő, mivel Dorci nem szép, ám kiváló sportkutya. Na de aki sportkutyát akar, border collie-t vesz, nem belgát. Ez van. Én meg nem akarom végigszívni az egész fedeztetés-vemhesség-ellés-kölyöknevelés mizériát, beleölni egy csomó lét, hogy aztán hat kiskutyából négy a nyakamon maradjon, mert egyszerűen nem találok nekik olyan gazdát, aki méltón foglalkozna velük és nem csak kibaszarintaná őket valami kertbe, láncra.

De miért kell ettől még ivartalanítani? Milyen önző dolog már, felsőbbrendűként dönteni egy élőlény megcsonkításáról? Találkoztam ilyen megfogalmazással, komolyan.

Nézzük csak. Nem vágatom ki az állatom ivarszerveit, mert nem illik, meg fujj, állatkínzás. A tüzelő szukát keféletlen hagyni nem az? És a szuka illatától félőrült kant ugyanígy?
Oké, hagyom őket szerelmezni. Ha a kan az enyém, fütyörészve továbbállok. A szuka gazdája mit kezdjen a kölykökkel?

a.) szerezzen mindnek gazdit (lásd mint fenn, még pedigrés fajtatisztának sem könnyű),
b.) verje agyon lapáttal,
c.) menhely.

Remek. Mert nincsenek ám tele a menhelyek. Felelősségtől megriadt gazdák ebeivel, foglalkozást igénylő “problémásokkal”, megunt öreg jószágokkal és akiket az ünnepek múltával hamar kitettek. Ehhez jöjjenek még pluszban az ilyen szaporulatok, csakis ezt szeretné minden – amúgy is 120%-ra kihasznált – lelencde.

Szóval szike, egyelőre maradjunk a szukáknál. Egy felmérés szerint az első tüzelés előtt ivartalanított kutyáknál az emlődaganat kialakulásának esélye 0,5%-ra csökken. Az első és második tüzelés között megműtötteknél 8%ra, egyébként a betegség előfordulása – később ivartalanított ill. ivaros szukáknál – 26%.
A tüzelés során megvastagszik a méhnyálkahártya, a megtermékenyített petesejteket befogadandó. Ez a réteg minden tüzeléssel tovább gyarapodik, később ciszták alakulhatnak ki benne, ezen kívül remek táptalaj mindenféle bacinak. Nem törvényszerű, de a fertőzés esélye nő.

A kanoknál az egészségügyi kockázat ugyan minimális, viszont a tesztoszteron-túltengés az agyukra megy, szerintem mindenkinek ismerős a több száz méterről a másik kutya neme iránt érdeklődő riadt gazda. * Az atrocitások, kerülgetős helyzetek ellenére valahogy a kanokat mégis kevésbé szeretik megfosztani nemüktől az antropomorfizáló gazdik, mondván, jajjmár mintha velem csinálnák meg akkor már nem lesz az igazi.
Aha, mert lihegve a kangörcstől nem dugni az igazi. Meg paraphimosist kapni, az ám a jó móka. Rendszeresen kikapni az erősebb kanoktól, csuhéjj! Gyengébb kanokat összeverni, úgyis gazdi fizeti az állatorvosi költségeket!

* Velünk esett: nénike messziről kiabál: Fiú? Fiú? A nemleges válasz hallatán: Lány?…

Ha eljön az ideje, Ardit bizony kigolyóztatjuk, mint a sicc. Ő hiába cuki meg barátságos meg nem agresszív, a többi kan még az lehet, és csak a vetélytársat látják benne, nem a méretét. Kihagynám inkább, mekkora esélyekkel indul a sheltie egy begőzölt doberman ellen.

Azt pedig majd meglátom, igaz-e a legenda, hogy a kipakolt ebek elhíznak. Amilyen aktív életet él ez a kettő, nem hiszem, de ha egy kicsit esetleg lustábbak lesznek, kézenfekvő a megoldás: kevesebb kaja. Nem olyan bonyolult.