5 hetesek a vakvezetősuliban született labradorkölykök (rém cuki dagadt kis tengerimalacok), eszembe jutott róluk, milyen volt valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, még Timberrel babázni.
Három éves volt a lány, betonstabilan tartotta magát a tévhit, hogy legalább egyszer ellenie KELL a szukáknak, mert különben nem tudom mi lesz, nem volt rá tudományos magyarázat, miért is, de mindenki hitte, hogy ez így van. Szóval elvittem pár kiállításra, hogy mondják meg, tényleg szép-e (az volt), tenyészszemlére, hogy megfelel-e (megfelelt), aztán kerítettem neki Don Juant, a messze földön híres Quartz személyében, ő volt a grönik között A Kan, tényleg szép volt, meg sokszoros díjnyertes, etcetera.
Hát Tinyónak nagyon nem tetszett. Annyira nem, hogy még a szájkosár is felkerült a fedezéskor, iszonyúan szégyelltem magam, nemcsak hogy kitalálom a megerőszakoltatását, hanem még aktívan közre is működöm benne, nem tudtam a szemébe nézni két napig. Másodnap – hosszas önostorozás után, hogy mekkora extra szemét lánykereskedő is vagyok – visszavittem a újrafedezésre, én bevittem a csajt elöl, Quartz gazdája addig került egyet hátra, hogy becsukja a kaput, épp készültem volna feladni a szájkosarat, édes kicsi szende leánykám ezalatt félrecsapta a farkát, odatolta a seggét a harci lázban égő négylábú Roccónak, és mire Ildi visszaért hozzánk, a párocska már túlesett mindenen és békésen ácsorogtak összeragadva.
(Onnan kezdve minden tüzelést végigszívtam, Timbi erősen rákapott a nász ízére. A legkülönbözőbb pasikba lett szerelmes, általában a park legrondábbjaiba, dagadt tacskószerűtől rühös farkas-kinézetűig terjedt a skála, halkan nyüszítve, füleit lecsapva koslatott a nyomukban a kis ribi, és még csak nem is haragudhattam rá, hisz én engedtem ki a szexdémont a palackból, egészen addig dühödten elmarta az érdeklődő udvarlókat. )
Sikeres volt a dupla nászelhálás, Timbi a negyedik héttől erősen terebélyesedett. Elég extrémen nézett ki a 8. hét táján, kezdődött egy keskeny, elegáns kutyafejjel, majd nagyhirtelen átment fekete szőrrel borított Zeppelinbe. A 9. héten már állandó készenlétben álltam, egyik este elkezdett nyugtalankodni, de nem történt semmi, beköltöztem mellé az elletőládába, egymás mellett kifliztük végig az éjszakát, aztán hajnalban tényleg elindult a szülés.
Illetve valami elindult, de kölök nem és nem jött. Teljesen laikus gazdiként nem tudtam, mennyi ideig tart a kitolás, de egy idő múlva úgy gondoltam, ez már sok, megfulladhat, úgyhogy gyorsan bemosakodtam, és kibányásztam a szülőcsatornából az első kis férget. Valószínűleg jól tettem, mert eléggé keresztben állt, és nem nagyon csinált semmit, amikor kijött. Előkaptam minden szakirodalmi emlékem; lepucoltam róla a burkot, masszírozgattam, kitöröltem a száját, aztán felnyöszörgött végre és tekeregni kezdett. A többi már jött zsinórban, minden gond nélkül, Timber gyönyörű tisztára nyalta és pufira szoptatta őket. 4 lány és 1 fiú volt a végeredmény, eléggé szívtam a fogam, mert akkoriban – 18 éve – még mindenki csakis kan kutyát akart, pont fordítva, mint mostanában.
A pondrók nőttek, nődögéltek, az első két hétben békésen fetrengőztek az elletőládában, de aztán kinyílt a szemük és elindultak világot látni. Timbi szorgalmasan koslatott a nyomukban, takarított utánuk pisit-kakit, de egy idő múlva már nem bírta tartani a tempót, vállvetve harcoltunk a kecót elborító végtermékekkel, azért amikor öt kiskutya váltja egymást 0-24-ben a kajál-szarik-alszik-kajál-pisil-szarik-rosszalkodik tengelyen, simán legyűrnek kettőnket. Nem épp lakásba való móka ez, pláne nem 28 négyzetméterre, de fiatal voltam és lelkes és elszánt.
Azért voltak mélypontok. Amikor arra érsz haza, hogy Timbi (vagy a macska) megtalálta a szoktatótápot tartalmazó zsákot, lerángatta valahogy és kibontotta, kiömlött az egész (ilyen sárga, könnyen ragacsosodó homokszerű izét képzelj el), és a hat kutyát, az egész lakást (meg a macskát is, bár őt csak mértékkel) belepi a sárga por, a kicsik ráadásul persze össze is hugyozták-szarták az egészet, aztán extra mókaként még a pisis ragacsban is meghentergették egymást, akkor azért szívesen felmondanál, úgy azonnal.
Vagy amikor Timbi, aki egészen az anyaságáig szerelmes szimbiózisban létezett a fiatalabb macskával, együtt aludtak meg minden, Gizmo elénk szaladt, amikor jöttünk haza a sétából, átölelte Tinyó nyakát és nyálas csókokkal árasztotta el, az meg hagyta, sőt viszonozta is, szóval ezt a macskát kőkeményen lemorogja és elzavarja a kölykei közeléből, erre a cinyó, aki addig soha ki sem tette a lábát a lakásból, három évesen kimenekül az udvarra, megbántottságában rögtön be is tüzel, összeáll az egyik helyi vagánnyal és aztán hazaállít vemhesen… hát az úgy kicsit sok a jóból.
Az volt az oltári mákom, hogy Quartz gazdija felajánlotta, hogy lakhatnak nála a kölkök anyástul 2-3 hetet, van kert, meg külön kis ház a kuttyoknak, és segít gazdit keríteni, mert hát őt mégiscsak ismerik a belgás világban, szóval tök rendes volt. 4 gyereket el is vittek tőle, az ötödik visszakerült hozzám Timbistül, de rá is kerített vevőt egy héten belül.
Tehát sikerült elpasszolni az egész szaporulatot, de ha azt hiszed, rommá kerestem magam az üzleten, nagyon mellélőttél. Nagyjából nullszaldósra jött ki a téma. 
Timber még nem evett prémium tápokat – nem is nagyon volt ilyen – , húst és rizst kapott, de abból extra mennyiséget, meg hozzá vitaminokat, kiegészítőket tonnaszám, és mégis úgy nézett ki csórikám, mint egy csontváz nagy cicikkel, az agyát is leszívták a kölykök. Bejött még költségként az első két oltás, a féreghajtás, a tetoválás (még semmi chip), a törzskönyveztetés, a szoktatótáp (a második zsák szoktatótáp…), a kölyöktáp, és az állatorvosi kezelés Timbinek, amikor már csak egy kiskutty volt mellette, de még mindig ötnek elegendő teje volt és el kellett valahogy apasztani, és be is gyulladtak az emlői.
Viszont jó gazdijai lettek a lurkóknak, akkoriban menő sportkutya volt még a belga. Az egyetlen fiúból, Tangóból agility-fenegyerek lett, a lányok mentek külföldre, itthonra vegyesen. Jól jött, hogy volt ez az egy alom, így legalább esélyem volt Timber megmatrónásodásakor valamelyik leszármazottját beszerezni, amikor is muszáj volt elgondolkodnom, ki lehetne méltó utóda. Tangó kölykére, Phaedrára én szerettem volna lecsapni, Kriszti beelőzött, kaptam helyette dédunokát, Dorist, leánykori nevén Életem Átkát.
Életem kutyáját.
